Benedek Elek :Pünkösdi harangok
- Pünkösdi harangok
Olyan szépen cseng a harang,
mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
imádságos szava szólna.
Piros pünkösd vasárnapján
piros rózsa nyíl a kertben,
kis szívünkben tiszta öröm
imádsága énekeljen.
Piros pünkösd vasárnapján
szálljon reánk a szentlélek,
s térdre hullva mondjunk hálát
a mindenség Istenének.
/ Benedek Elek /
Juhász Gyula :Trianon
TRIANON
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!
/ Juhász Gyula /
Június
Június hónapunk az első nyári hónap.
Szokás még nyárelő, Medárd, Szent Iván vagy Napisten havának is nevezni. A legcsapadékosabb hónapunk, átlagosan 60-90 mm csapadék hullik júniusban. Legtöbbször helyi záporok, zivatarok formájában érkezik. Medárd napjának jóslásai épp erre utalnak. A varázslatos Szent Iván éjjelén szokás ünnepelni a legrövidebb éjszakát, de a valódi napforduló június 20-án van. Június hónapunk Junó római istennőről kapta a nevét, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes.
Czóbel Minka : Fényes meleg
Fényes meleg
Nyár van! langy szellő hordja széjjel
A mámorító illatot,
Fehér jázmin virága hull rám, -
A nyár varázsa megkapott.
Lángszínben
égő
szegfűszálak,
Nap csillog bíbor szirmokon,
Piros láng mellett fény-ezüstben
A büszke halvány liliom.
Csodás-mesés
hószín virágok
Hajlongó száron inganak.
Szép nyár! midőn bágyadt örömben
A reggel is már álmatag.
Madárdal
is a tiszta légben
Csak halkan lágyan tévedez,
Levélzizgés csak, suttogás csak, -
Az élet boldog csöndje ez.
Az
élet boldogsága ébred
Szívemben is, megérezem:
Virúló föld nagy életével
Egy-oszthatatlan életem.
Ezer
dal ébred, kél szívemben,
A nyár varázsa megkapott, -
Langy álmatag lég hordja széjjel
Az édes jázmin-illatot.
/ Czóbel Minka /
Bezerédj Amália : Virágok
Virágok
Hóvirág.
Ártatlan
kis virág vagyok,
A tavaszt én hirdetem;
Fehér kelyhemet föltárom,
Mihelyt a hó elmegyen.
Ibolya.
Zöld
fű
között
a fák tövén
Elrejtőzve viritok én;
Mégis sokan fölkeresnek,
S bokrétába kötözgetnek.
Rózsa.
Én
vagyok a büszke rózsa,
A virágok királynéja;
Elterjedve e világon,
Igen nagy az én családom.
Kamélia.
Idegen
ország a hazám,
De itten is viritok ám.
Tenyésztenek a kertészek,
Télen igen sokat érek.
Katika
sisakvirág.
Szép
sötétkék virág vagyok,
Száramon sok sisak terem,
A gyógytárban hasznos növény,
Igen mérges a gyökerem.
Mák.
Ért
magvamat mézzel főve
Süteménybe használják.
"Mákony" nevü altató szert
Tejnedvemből csinálják.
Piros
gyüszüvirág.
Én
is nagyon mérges vagyok,
Hozzám ne is nyuljatok;
Bár pirosló gyüszüimmel
Kertekben is viritok.
/ Bezerédj Amália /
Benedek Elek : A virágos réten
A virágos réten
Egymást átkarolva szépen,
Mennek a virágos réten.
Övék most az egész világ:
Nekik virít minden virág!
Jaj, Istenem, ha tehetnék,
A mi virág, mind leszednék;
Összekötnék bokrétába,
Édes mama kalapjába.
Ilus szedi, Teri fonja,
Mindkettőnek nagy a gondja:
Nem lehet, hogy mind leszedjék,
Válasszák hát a legszebbjét.
S mennek, mennek, mendegélnek,
Itt is, ott is szedegélnek.
"Jaj, ez is szép, jaj, az még szebb!
Jaj, Iluskám, még szedj, még szedj!"
Van már virág, több a soknál,
Az egyik szebb a másiknál.
"Elég volt már, elég volt már!
Gyerünk Ilus, a mama vár."
S egymást átkarolva szépen,
Haza sétálnak a réten.
Most csak övék ez a világ:
Van már a mamának virág!
/ Benedek Elek /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)