Vörös Judit : Július

 Július


Mint sárga tenger,

ring a búzatábla,

dajkálja gyermekét,

éltető kalászát.

Tudja, hogy elveszti,

hisz' azért nevelte,

nem hallani mégsem

fájdalmas panaszát.

Nap fénye érlelte,

szellő simogatta,

ők lettek Földanya

legdrágább kincsei,

ha jön az aratás

kíméletlen napja,

akkor peregnek majd

búzaszem-könnyei.

              

                    /  Vörös Judit  /

                                               


Július

 

Egy új hónap , egy új kezdet...mindenkinek csodálatos Júliusi hónapot......

Kívánom neked, hogy a tegnap helyet adjon a mának,

és a jövő időben megmutassa magát.

Otthonod legyen a béke szigete, s ragyogása jusson el messzire.

Bővelkedj anyagi, lelki, szellemi javakban, és legyenek körülötted,

akikkel mindezt megoszthatod.

Találj örömöt minden napban, és találjon rád minden nap az Öröm.

Kívánom, hogy a hónap végén tudj annyi mindenért hálát adni.

 


                                                                                             

Áprily Lajos : Júniusi éjszakák



 Júniusi éjszakák



Az égalj mindenütt viharsarok,

magas pusztákra fellegcsorda vágtat,

szívrezzentő, komor zivatarok

villámmal cifrázzák az éjszakákat.



Hallgatom a hatalmas égi szót :

most ott dördül Visegrád orma táján.

Ilyen kirobbanó fortissimót

a nagy Süket sem vert ki zongoráján.



Ó, lesznek még vihartermő nyarak,

fölöttem villámok vágnak keresztül,

zengő mennydörgések szólítanak,

s elcsöndesült szívem egyet se rezdül.

                         

                                     / Áprily Lajos /

                                                              


Tóth Árpád : Június 21

  JÚNIUS 21

Csengő-bongó versikével
Hát köszöntsük a nyarat,
Amely eljött, amely itt van,
Utcáinkban, házainkban,
S most már végre itt marad.
Nem a március van mostan,
Nem van most az április,
Amit hőben most mi élünk,
Megirigyelheti tőlünk
Szicilia, Kápri is.
Mostan érik a cseresznye,
Mostan érik meg a meggy,
Most szakítunk klubbal, körrel,
És az ember most gyönyörrel
Főszezonra Tönkre megy.
Demokratán izzaszt a nap,
Úrt, nemest és nem nemest,
És szerelmi lázba kapva
Szüli nékünk napról-napra
A fagylaltost és jegest.
Mire majd a szüret eljön,
Mit várunk nem kevesen,
Vaskarika lesz a fából,
Kenyér addig a buzából,
És belőlünk szerecsen.
Hájas-súlyos mozdulattal
A nagyerdőn steppelünk
S mert játék kell az embernek,
Híjával a lóversenynek,
Gutaütést tippelünk.
Már a híres jobb jövőben,
Minden hitünk odalett,
Csak csodálkozunk veszettül,
Hogy befagy a nagy melegtül
Mindennemű kabarett.
A meleg az egész várost
Múmiává érlelte,
Ebben a nagy hő-hű-hóban
Nem menekülünk olcsóbban,
Mint bifsztekké spékelve.
S akinek a jókedvéből
Még maradt egy cseppecske,
Azt e pompás humor-versem
- Kimondani van ám merszem -
Bizonyosan elvette.
/ Tóth Árpád /

Balogh József : Most Június van

Most június van


Június lett és tanév vége,

Szabadság, barátom, itt a nyár,

a gondokkal, leckékkel félre,

örömünk kapuja tárva már.



Nem kell felelni, izgalom sincs,

és mindennap tovább alhatok,

enyém a tópart, s mekkora kincs,

hogy ismét, megint szabad vagyok!



A bizonyítvány? jó...tűrhető,

majd jövőre...mindent megteszek,

mert a fejem lágya ha benő

- az apuék szerint - bölcs leszek.



Te ébresztőóra, légy nyugodt,

tankönyvek, ti is pihenjetek,

iskolafolyosók szótlanok,

holnaptól várnak vizek, hegyek.



Fürdök majd, fára is mászhatok,

sátorban álmodni jó kaland,

s barátaimmal barangolok,

vagy pecázok, aztán hív a strand.



Most közel három hónapon át

legyen jó idő, ezt akarom,

és úgy kerülöm az iskolát,

hogy majd egy KICSIT várjam NAGYON.



Június van és tanév vége,

s olyan szépek az álmaim,

a táskával, füzettel félre,

ugye, most így van jól, társaim?

                          / Balogh József  /

                                                     


Tóth Árpád : Június

JÚNIUS


Megdördül az ég is júniusban,

Eljön az ........... júniusi felleg.

Ebben a hónap ......... a felleg,


Szövi koszorúját az örök Természet,

Tegnap csupa virág, ma kalász, ha nézed,


Gondja van nem csak a vadgalambbúgásra,

Hanem kalászdöntő víg kaszafenésre,

Alig röppenik fel fűből a pacsirta,

Kasza peng utána,

1928      /   Tóth Árpád   /