Cecelia Aheren : Nyár

 

Zsolt Béla : A nyári vers

A nyári vers

A nyár szerelmes verseit,

A nyári szív rengő kalászát

A túláradt, fülledt kívánság

Súlyos csóvái perzselik!

E versek nem virágzanak

Sziromlepkét percnek, szeszélynek:

E versek lassudan megérnek,

Miként a barna búzamag!

E versekben a szerelem

Valósággá akar teremni,

Foganni minden szónyi, szemnyi:

A nyári vers neked terem!

Neked terem, neked terem:

Szívem most duzzadt búzatábla,

A szüntelen vágy, mely zilálja,

Hullám a búzatengeren!

Holnap le kell aratni tán,

Minden kalász elhull a sarlón,

De nem fogunk a puszta tarlón,

Tallózni asszú kéj után!

Mert nékünk százszor bőven ád

A nyár gerjesztő, mély hevéből:

A nyári hévből, mint kenyérből,

Megélünk majd a télen át!

                /    Zsolt Béla   /

                                            

Július

 

Páll Lajos : Július

 Július

Lézeng a nyár, álmodozik,

s a patak víze megszökik,

fehér lángba fagy az akác,

meg nem rezdül napokig.

Zsong a kékség, felhő gyűlne,

de szétoszlik, néhány foszlány

- csakhogy legyen lobogónk is -

fönnakadt Firtos tornácán.

És a kert, a varázsszőnyeg

úszik, lebeg, pillangók közt

most illan el az öröklét.

S mint aki már békét kötött,

lézeng a nyár, álmodozik,

feszült blúza szertepattan,

egy villanás, s feleletül

tollu szállong a magasban!

      /  Pál   Lajos /

                               

Július

 

Piroschka Iréne Geng

 

Július

Hársfaillatú Július,

koszorúba fonott,

lenszőke hajú nyár,

lángszínben érkezve

tótükrében csodálja

a csillanó napsugárt.

Hűsíti benne arcát,

s ráveti tüzes palástját

a szénaszagú rétre,

kalászokat érlel

s ámulva bámul

a pipacsok földjére.

Tikkasztó hőségben

délibábot táncol

a csalóka látóhatár,

enyhet hozó zápor

virágszirmot borzol,

s boldogan kelepel

a gólyamadár.

                  /   Piroschka Iréne Geng  /

                                                                  

Kövecses Anna : Július

 

Hajdu Mária :Júliusi vihar

 Júliusi vihar

Kalászkoszorúval tetőzik a nyár,

vörös, narancs és sárga ruhában jár.

A forróság szélviharrá változik,

szomjazik a föld, esőről álmodik.

Majd esőfellegből cseppre csepp hull,

felvillan az égbolt, majd nagyot mordul.

Hasadnak fatörzsek, jajdul az erdő,

szalad a patak, és csúszik a lejtő.

Majd szürke függönyén átragyog a Nap,

lenéz a földre, és mosolyra fakad,

ezer napraforgó fordul feléje,

pipacsok mosolya indul elébe.

Július közepén tetőzik a nyár,

vörös, narancs és sárga ruhában jár.

                      /    Hajdu Mária  /

                                                            

Július

 

Vörös Judit : Július

 Július

Mint sárga tenger,

ring a búzatábla,

dajkálja gyermekét,

éltető kalászát.

Tudja, hogy elveszti,

hisz' azért nevelte,

nem hallani mégsem

fájdalmas panaszát.

Nap fénye érlelte,

szellő simogatta,

ők lettek Földanya

legdrágább kincsei,

ha jön az aratás

kíméletlen napja,

akkor peregnek majd

búzaszem-könnyei.

              

                    /  Vörös Judit  /