Horvát Imre : Mit kívánjak nyárra ?

 

Czóbel Minka : Fényes meleg

 Fényes meleg

Nyár van! langy szellő hordja széjjel

A mámorító illatot,

Fehér jázmin virága hull rám, -

A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,

Nap csillog bíbor szirmokon,

Piros láng mellett fény-ezüstben

A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok

Hajlongó száron inganak.

Szép nyár! midőn bágyadt örömben

A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben

Csak halkan lágyan tévedez,

Levélzizgés csak, suttogás csak, -

Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred

Szívemben is, megérezem:

Virúló föld nagy életével

Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,

A nyár varázsa megkapott, -

Langy álmatag lég hordja széjjel

                 /   Czóbel Minka   /

                                               

Cecelia Aheren : Nyár

 

Zsolt Béla : A nyári vers

A nyári vers

A nyár szerelmes verseit,

A nyári szív rengő kalászát

A túláradt, fülledt kívánság

Súlyos csóvái perzselik!

E versek nem virágzanak

Sziromlepkét percnek, szeszélynek:

E versek lassudan megérnek,

Miként a barna búzamag!

E versekben a szerelem

Valósággá akar teremni,

Foganni minden szónyi, szemnyi:

A nyári vers neked terem!

Neked terem, neked terem:

Szívem most duzzadt búzatábla,

A szüntelen vágy, mely zilálja,

Hullám a búzatengeren!

Holnap le kell aratni tán,

Minden kalász elhull a sarlón,

De nem fogunk a puszta tarlón,

Tallózni asszú kéj után!

Mert nékünk százszor bőven ád

A nyár gerjesztő, mély hevéből:

A nyári hévből, mint kenyérből,

Megélünk majd a télen át!

                /    Zsolt Béla   /

                                            

Július

 

Páll Lajos : Július

 Július

Lézeng a nyár, álmodozik,

s a patak víze megszökik,

fehér lángba fagy az akác,

meg nem rezdül napokig.

Zsong a kékség, felhő gyűlne,

de szétoszlik, néhány foszlány

- csakhogy legyen lobogónk is -

fönnakadt Firtos tornácán.

És a kert, a varázsszőnyeg

úszik, lebeg, pillangók közt

most illan el az öröklét.

S mint aki már békét kötött,

lézeng a nyár, álmodozik,

feszült blúza szertepattan,

egy villanás, s feleletül

tollu szállong a magasban!

      /  Pál   Lajos /

                               

Július

 

Piroschka Iréne Geng

 

Július

Hársfaillatú Július,

koszorúba fonott,

lenszőke hajú nyár,

lángszínben érkezve

tótükrében csodálja

a csillanó napsugárt.

Hűsíti benne arcát,

s ráveti tüzes palástját

a szénaszagú rétre,

kalászokat érlel

s ámulva bámul

a pipacsok földjére.

Tikkasztó hőségben

délibábot táncol

a csalóka látóhatár,

enyhet hozó zápor

virágszirmot borzol,

s boldogan kelepel

a gólyamadár.

                  /   Piroschka Iréne Geng  /

                                                                  

Kövecses Anna : Július

 

Hajdu Mária :Júliusi vihar

 Júliusi vihar

Kalászkoszorúval tetőzik a nyár,

vörös, narancs és sárga ruhában jár.

A forróság szélviharrá változik,

szomjazik a föld, esőről álmodik.

Majd esőfellegből cseppre csepp hull,

felvillan az égbolt, majd nagyot mordul.

Hasadnak fatörzsek, jajdul az erdő,

szalad a patak, és csúszik a lejtő.

Majd szürke függönyén átragyog a Nap,

lenéz a földre, és mosolyra fakad,

ezer napraforgó fordul feléje,

pipacsok mosolya indul elébe.

Július közepén tetőzik a nyár,

vörös, narancs és sárga ruhában jár.

                      /    Hajdu Mária  /