Nyár

 

Nyár virágai

 

Nyár

 

Kovács Sándor : Lesz még nyár

Lesz még nyár

Messze földön örök a nyár,

Oda szállnék mint a madár,

Elszállnék ha szárnyam lenne,

Örök nyárba, jó melegbe.

Szállnék mikor az ég tiszta,

Onnan tekintenék vissza,

Integetnék neked talán,

Vissza jönnék Édes Hazám.

Talán örök máshol a nyár,

De nem lenne ott a hazám.

Visszavágynék jóra, szépre,

A zalai dombvidékre.

Vissza jönnék mint a madár,

Itt a fű is zöldebb talán.

Kékebb az ég, újra lesz nyár,

Itt a madár fészekre száll.

Elrepült a vándormadár,

Árva már az őszi határ.

Üres fészek tavaszra vár,

Vissza jön majd egyszer talán.

                          

                 /  Kovács Sándor  /

                                                   

A nyár...

 

Vajda János : Nyári dél

 Nyári dél

Fejem fölött a nap, körültem

Oly csöndes, néma rengeteg,

Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,

Azt gondolnám: megdermedett.

Az erdő mintha hallgatózva

Elfojtaná lélekzetét:

Tán várja, vagy hallgatja épen

A teremtő rendeletét?

Vagy tán az isten átölelte

Ezt a virágos csillagot,

S midőn szerelmét rálehelli:

Csupán szeme, a nap ragyog?...

                /   Vajda János   /

                                               

Horvát Imre : Mit kívánjak nyárra ?

 

Czóbel Minka : Fényes meleg

 Fényes meleg

Nyár van! langy szellő hordja széjjel

A mámorító illatot,

Fehér jázmin virága hull rám, -

A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,

Nap csillog bíbor szirmokon,

Piros láng mellett fény-ezüstben

A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok

Hajlongó száron inganak.

Szép nyár! midőn bágyadt örömben

A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben

Csak halkan lágyan tévedez,

Levélzizgés csak, suttogás csak, -

Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred

Szívemben is, megérezem:

Virúló föld nagy életével

Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,

A nyár varázsa megkapott, -

Langy álmatag lég hordja széjjel

                 /   Czóbel Minka   /

                                               

Cecelia Aheren : Nyár

 

Zsolt Béla : A nyári vers

A nyári vers

A nyár szerelmes verseit,

A nyári szív rengő kalászát

A túláradt, fülledt kívánság

Súlyos csóvái perzselik!

E versek nem virágzanak

Sziromlepkét percnek, szeszélynek:

E versek lassudan megérnek,

Miként a barna búzamag!

E versekben a szerelem

Valósággá akar teremni,

Foganni minden szónyi, szemnyi:

A nyári vers neked terem!

Neked terem, neked terem:

Szívem most duzzadt búzatábla,

A szüntelen vágy, mely zilálja,

Hullám a búzatengeren!

Holnap le kell aratni tán,

Minden kalász elhull a sarlón,

De nem fogunk a puszta tarlón,

Tallózni asszú kéj után!

Mert nékünk százszor bőven ád

A nyár gerjesztő, mély hevéből:

A nyári hévből, mint kenyérből,

Megélünk majd a télen át!

                /    Zsolt Béla   /