Babits Mihály : Augusztus

 Augusztus

A falunak tornya karcsu,

körül karcsu könnyü fák

falu fölött vörös arcu,

sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,

messze, messze csöndesen,

és tünődöm, enyém lessz-e,

vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,

szép csöndeskén rámhajolt,

enyém lessz-e még édeském,

ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba

véle volna jönni jó,

hol egymásnak válaszolva

tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,

elmóricáz csöndesen,

s megpihen egy fehér cicás

kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,

lassan indul, tétováz

s eltün a táj dombjain tul

zene, hold és állomás.

                      /  Babits Mihály  /

                                                  

Augusztus 20

 

Nyár

 

Nyár virágai

 

Nyár

 

Kovács Sándor : Lesz még nyár

Lesz még nyár

Messze földön örök a nyár,

Oda szállnék mint a madár,

Elszállnék ha szárnyam lenne,

Örök nyárba, jó melegbe.

Szállnék mikor az ég tiszta,

Onnan tekintenék vissza,

Integetnék neked talán,

Vissza jönnék Édes Hazám.

Talán örök máshol a nyár,

De nem lenne ott a hazám.

Visszavágynék jóra, szépre,

A zalai dombvidékre.

Vissza jönnék mint a madár,

Itt a fű is zöldebb talán.

Kékebb az ég, újra lesz nyár,

Itt a madár fészekre száll.

Elrepült a vándormadár,

Árva már az őszi határ.

Üres fészek tavaszra vár,

Vissza jön majd egyszer talán.

                          

                 /  Kovács Sándor  /

                                                   

A nyár...

 

Vajda János : Nyári dél

 Nyári dél

Fejem fölött a nap, körültem

Oly csöndes, néma rengeteg,

Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,

Azt gondolnám: megdermedett.

Az erdő mintha hallgatózva

Elfojtaná lélekzetét:

Tán várja, vagy hallgatja épen

A teremtő rendeletét?

Vagy tán az isten átölelte

Ezt a virágos csillagot,

S midőn szerelmét rálehelli:

Csupán szeme, a nap ragyog?...

                /   Vajda János   /

                                               

Horvát Imre : Mit kívánjak nyárra ?

 

Czóbel Minka : Fényes meleg

 Fényes meleg

Nyár van! langy szellő hordja széjjel

A mámorító illatot,

Fehér jázmin virága hull rám, -

A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,

Nap csillog bíbor szirmokon,

Piros láng mellett fény-ezüstben

A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok

Hajlongó száron inganak.

Szép nyár! midőn bágyadt örömben

A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben

Csak halkan lágyan tévedez,

Levélzizgés csak, suttogás csak, -

Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred

Szívemben is, megérezem:

Virúló föld nagy életével

Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,

A nyár varázsa megkapott, -

Langy álmatag lég hordja széjjel

                 /   Czóbel Minka   /