József Attila :Március

  Március

1
Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csúcsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag

Mit ír a hírlap? Dúl a banda
Spanyolhonban és fosztogat;
Kínában elűzi egy bamba
tábornok a parasztokat
kis telkükről. Had fenyeget,
vérben áznak a tiszta vásznak.
Kínozzák a szegényeket.
Hadi uszítók hadonásznak.

Boldog vagyok: gyermek a lelkem;
Flóra szeret. S lám, álnokul,
meztelen, szép szerelmünk ellen
tankkal, vasakkal fölvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzgóság e söpredékben.
S csak magunkból nyerek vigaszt,
erőt az élet érdekében.

2
Zsoldos a férfi, a nő szajha,
szívüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is föl van fújva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kívül.
Számol ezzel a gondos elme.
A megbántott Föld ha kihűl,
ég Flórám és szívem szerelme.

Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, –
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.

             / József Attila  /

                                         


Március elseje, márciuska

 Szláv és dák legendák is őrzik a tavasz első napjának ünnepét. Az egyik dák dajkamese úgy jegyzi, hogy egy sárkány ellopta a napot három évszakkal együtt, a nyarat, tavaszt, az őszt bekebelezte, és így a világra örök sötétség és farkasordító hideg szakadt. Ezt aztán még maga a tél is megelégelte, és az embereket megszánta, a hideg ura nekiment a gonosz pikkelyesnek, és visszaszerezte az évszakokat meg a napot, ám az ősgyíkkal való küzdelemben a tél halálosan megsérült és a vére a hóra hullott, ott, a cseppek nyomában azonban hóvirágok bújtak elő, így ők lettek a tavasz hírnökei. Ezt a szimbolikát, színvilágot látszik éltetni az a fentebb említett szokás is, amely szerint, ki tudja már, mióta, de Vlagyivosztoktól Bukaresten át, a bolgárokig és nem bezárólag, a férfiak piros/fehér szalagos vagy sodort cérnás szerencsehozó lóherés, vagy hóvirágot mintázó kitűzőt ajándékoznak a hölgyeknek március elsején.                          

                                                    






Farsang napja


 

Ady Endre : Farsangi dal



 Farsangi dal


Szép úri nép, didergő itt a fény,

Szükség van itt vidám harangozóra...

Lecsúszott vén napunk az ég ivén:

Szép úri nép, hisz ez farsangi óra,

Édes, pogány, vidám farsangi óra...


Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,

A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének,

A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk,

Nagy Pán sípjában ez vala az élet

S azóta él a vers és száll az ének...



Szép úri nép, kegyes szívvel fogadd

Az élet ez örök farsangolóit,

Ha tapsra készt', nincs nálunk boldogabb,

Akár borús, akár tréfás bohó itt,

Családjuk egy s még mindig egyre hódít.


Szép úri nép, hej, fordult a világ!...

Kihuny a gáz... Ős Hellász napja éget,

Amerre nézek, fény, dal és virág,

Olimpiának síkja, szines élet,

Virágeső hull s mámort zeng az ének...


Szép úri nép, a vér csodás, nagy úr,

A vérből az életnek titka árad,

Hiába nyit virág s az ég azúr,

Hideg a fény, a vérünk hogyha bágyadt:

A vérből az életnek titka árad...


Szép úri nép, hallatszik a zene!

Szaturnusz hív ünnepre deli népet,

Egy mennyország minden asszony szeme,

Milyen vágyó, milyen erős legények,

Éljen a vér, a kedv, a mámor, ének!...


Szép úri nép, mámorban hinni jó,

Mámorban hinni földi, boldog, édes,

Mámort tanít a tarka hisztrió,

A dal, a hit, a mámor üdvösséges,

A dal örök, csupán az óra véges...



Szép úri nép, arcod megváltozott,

Emlékezünk, mi már régente élünk:

Farsangi nap mikor leáldozott,

Óh, mint gerjedtél vágyra, dalra vélünk,

Emlékezünk, mi már régente élünk.


Szép úri nép, bágyadt a vér s ideg,

Olimpiának szentelt síkja néma,

A lelkünket fagyasztja a hideg,

Szaturnuszhoz hiába hív poéma,

Vidám, pogány, farsangi óra néma.


Szép úri nép, jambus-dal száll feléd,

Szájam sövényén egy-egy szava reszket:

Mikor eldobtad a mámor egét,

Ez a mi népünk ezer édent vesztett,

Mi vonszoljuk, hej, a te bús kereszted!



Szép úri nép, didergő itt a fény,

Szálljon csoda e kis harangozóra,

Frissülj meg, vér, te bágyadt, lomha, vén,

Fakadj ki multból, valamelyik óra,

Édes, pogány, vidám farsangi óra!...


Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,

A szó, a dal legyen a régi máma,

Szent mámorral teljék fáradt agyunk,

Ez a világ ma itt a Pán világa,

Mi dédapánk, a nagy Pánnak világa...


Szép úri nép, ez itt egy más világ,

Az időből kitépett ez az óra,

Sirász e hely, hull reánk a virág,

A mult s jövő jöttek találkozóra

S nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!...


                          / Ady Endre /

                             




Sarkatyús Nikolet :Farsang


 

Farsang

 Már javában tart a farsangi időszak, sőt, hamarosan véget is ér, hiszen nemsokára beköszönt a tavasz. 

Ennek ellenére rengeteg helyen még most ünneplik, vagy most fogják tartani a farsangi mulatságot. 

Ez az ünnep elsősorban a télbúcsúztatásról szól, emellett természetesen a jelmezbálok és bőséges lakomák időszaka is. A legtöbb óvodában, iskolában is a napokban rendeznek farsangi jelmezbálokat, amelyeken leggyakrabban beöltöznek a gyerekek.

                                                      


Farsang

- Álarcok, maszkok, karnevál -

A karnevál vagy hagyományos magyar nevén „a farsang farka” a farsangi időszaknak a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három napja, ami nagy mulatságok közepette zajlik. A karnevál valójában ősi télbúcsúztató, tavaszköszöntő jelmezes, táncos népünnepély, amelyet beiktattak a vallási ünnepek közé. A farsang hagyományosan január 6-ától (vízkereszttől) hamvazószerdáig tart. Ebben az értelemben a farsangi karnevált, mint jelmezes, táncos népünnepélyt a húsvétot megelőző 47. napon, húshagyó kedden rendezik meg és még aznap éjfélkor befejeződik.

                                         















            












Szuchánszki Aranka : Farsangi álarcaink

 Farsangi álarcaink


Vízkeresztnek vége, a farsang a nyakunkon,

nélküle is álarcot viselünk arcunkon.

Rejtőzködő napokon jelmezeket hordunk,

senki ne láthassa igazi ábrázatunk.



Most viszont leteheted hétköznapi arcod,

s felveheted téltemető, ijesztő álarcod.

De ha nem szeretnél csúf és rémisztő lenni,

lehetsz hercegnő, királynő vagy akár bármi.



Búcsúztassuk hát el vígan a "gonosz" telet,

hideg is, sivár is, ám tartogat még szépet.

De mi inkább már az ékes, szép tavaszt várjuk,

mulassunk hát jókat, a telet pedig zárjuk.




             /  Szuchánszki Aranka   /

                                                   








Farsang