A margaréta legendája

 

                                                             A Margaréta legendája

Azt mondják, Margaréta egy hercegnő volt, kinek szépsége mindent felülmúlt. Születésekor odaígérték őt a virágok császárának. Margaréta 16 éves korában azonban beleszeretett egy vonzó és bátor hercegbe, eltervezték, hogy megszöknek. A császár azonban rájött, ekkor párbajra hívta a herceget. 3 napon és 3 éjen át harcoltak, mikor a herceg kard általi halált halt.

Maragérta rémült volt és szívét elöntötte a gyász, félelmében a hegyekbe futott. A virágok császára a nyomában volt, ekkor Margaréta imádkozni kezdett, inkább a halál, mintsem feleségül menjen ahhoz, aki megölte élete szerelmét. Az imája meghallgatásra talált, ekkor Margaréta fehér virággá változott, az ártatlanság, a tisztaság és a szeretet szimbólumává.

Ezért tépkedik a fiatal lányok és fiúk ennek a gyönyörű virágnak a szirmait, miközben választ keresnek kérdésükre: "Szeret, nem szeret..."

                                              

Mindenütt virág pompázott

 

Június köszöntelek

 

Június 29-én Péter és Pál napja

Lassan átlépünk a júliusba, a népi hagyományok szerint ilyenkor már meg lehetett kezdeni az aratást.

Június 29-én, Péter és Pál napján 

Milyen népi hagyományok kötődnek e naphoz?

Az aratás kezdetét régen gyakran Péter-Pál napjához kötötték, mivel június végére általában már beérett a gabona, el lehetett kezdeni az ilyen jellegű mezőgazdasági munkákat.

Ezenkívül számos időjósló népszokás is kapcsolódik e naphoz. Például azt mondták, ha Péter-Pál napján esik az eső, akkor az egész nyár esős lesz. Egy másik hiedelem szerint ha ezen a napon süt a nap, akkor gazdag lesz a szőlő.

                                                             

 

Szuda Melinda: Szép június

Szép június

Hideg tavasz sokáig

volt ravasz,

kedves nyár, csupa

meleg járjon át!

Köszöntelek, június,

nyarunk első hónapja,

legyen minden embernek

jó meleg holnapja!

Cseperegjen néha

az eső lába,

hadd érezze a növény,

mennek a bálba.

Eső után süssön

a Nap, mert a gazda

augusztusban

búzát arat!

De maradjunk nálad,

kedves június, az

ébredő napban, a

madárdalhangban.

           

             / Szuda Melinda  /

                                           

Június

 

Szent Iván éjszakája június 23-áról 24-ére

 

Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek az egyik legpogányabb ünnepnek tartják, de ma Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget; ekkor kezdődik a csillagászati nyár is.

                                          

                                   

Tóth Enikő Enci : Június

 

Őrni: Júniusi ének

Júniusi ének

Sárga és piros futórózsáim boldogan

szaladtak fel a háztetőre, kíváncsian

tekintettek telt szirmaik szerte a tájon,

megfürödve a meleg napsütésben, mely áldott

termést hoz földművelő embernek. Sok pipacs

s árvalányhaj ligetet festett a vidék, dallam

ébredt fel lelkemben a szépséges látványtól:

ahogy lengedeznek karcsú, kecses száraikon

zöld lankás mezőn, dimben-dombon, a kék Duna

felől fuvallott szellő, lágy ringatásában.

Kellemes így elnyújtózni a réten... távol

járt a város nyugtalan világa, belopódzott

a csend vér-ereimbe, béke honolt, magvas

gondolatok leltek otthont, szökkentek írásba.

S olyan érzések, melyet a Természet alkot,

formál lelkivilágunkban: nem lehet áruló!

Lám, feküdtem a magas fűben, álmodoztam

e paradicsomi szférában, kis madarak

énekeltek fölöttem vidáman. Egy komoly

tekintélyű hatalmas, vén Tölgyfa hűs árnyékot

bocsájtott reám kora délután, bogarak

zümmögtek, kis katica szállt le a karomra,

amikor megláttam... Jött felém, csodálatos

élmény volt járása, telt alakja meghódított,

ringó, kerek gyümölcsöket cipelt kosarában,

barna haját - vállán túl ért, de -, feltűzte kontyba,

lenge nyári öltözete, érett magyaros,

szépasszony jelenséget ábrázolt. Mosolygott

gyönyörű nagy szemével, dús ajkával - káprázat

lett minden pillanat -, ahogy közelebb hajolva

hozzám, valamilyen régi, ismert nótát dúdolt;

és hallom, Június kedves, bársonyos hangján így szólt:

- Becsüljük azt, ki kenyeret tesz asztalunkra,

ha körme a fáradozástól be is szakadt,

ne fordítsuk el a fejünket! - Még búcsúzáskor

puszit dobott kezével, ide-oda futkosó

kutyám elkísérte... S magam, lángolón vágyakozva:

éjjel a házikómban, szépség-emléke virágzott!

                                                   / Őrni  /

                                                                    

                                                                      

                                                                         

                                                                      

Pedagógusnap