Levedula

 

Levendula, mint gyógyító növény

A tudományos és a népi gyógyászat is elismeri a levendula gyógyhatásait, kívül-belül kezelhetjük vele magunkat, sőt, pompás lila színét és ízét ételekben is felhasználhatjuk.

A közönséges levendula vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogjai a virág és a virágból préselt illóolaj.

A levendula gyógyhatása

Antibakteriális, görcsoldó, gyulladáscsökkentő nyugtató, keringésjavító, immunrendszer erősítő, fájdalomcsillapító és gombaölő hatású. Értékét a benne levő linalil-acetát tartalma fejezi ki (min. 35%).

Epeműködést fokozó hatása miatt a levendula a puffadás és az emésztési zavarok ellen is hatékony gyógyteaként elkészítve, illetve a szárított levendulával megszórt görög joghurtot is bátran fogyasszuk, hiszen jótékonyan hat a belekre.

Stressz és alvászavarok esetén is érdemes a levendula illóolajához fordulnunk, például párologtatni, fürdővízbe cseppenteni, esetleg levendulával töltött párnát is választhatunk, hiszen a levendula bizonyítottan stresszoldó, csökkenti a pulzusszámot, és a vérnyomást, ezáltal hamarabb tudunk ellazultabb állapotba kerülni egy fárasztó nap után is. A virágzati szárak szárított virágkötészetben is felhasználhatók. Ruhák közé téve a molyok távol tartására használják

Csípésekre is használjunk levendulát. Kiválóan enyhíti a szúnyogcsípés okozta viszkető, égő érzést, illetve csökkenti a kialakult duzzanatot. Kifejezetten hasznos megoldás lehet tehát, ha érzékenyek vagyunk az erre a célra használt kemikáliákra, esetleg gyermekeknél szeretnénk megakadályozni a vakarás okozta sebek kialakulását. Oldjunk fel 10-15 csepp levendula illóolajat kb. egy deciliter desztillált, vagy felforralt és lehűtött vízbe, töltsük kis szórófejes flakonba, így egész nyáron használhatjuk.

                                                                


Czóbel Minka : Napraforgó királyné

Napraforgó királyné


Szolgálóim szürke pókok,

Fonjatok gyorsan serényen,

Hogy a fátyol lenge fátyol

Még vasárnap készen légyen.



Szivárványos lágy ezüstből

Légyen fonva minden szála,

Szőjétek a tündérfátyolt

Szép leányom homlokára.



Napraforgó palotámba

Szombat este készen várom

Lenge fátyolt - mert menyasszony

Kis leányom, szép leányom.



Százezer pók nagy serényen

Fátyol vékony szálát fonja,

Nagy szövő szék - széles tarló

Vékony szállal már bevonva.



De nem tudják össze szőni,

Mert a szálat minden éjjel

Irigy csintalankodással

Hűvös szellő tépi széjjel.



Lágyan össze gombolyitja,

Röpiti a tarlón végig,

Föl egész a napsugáros

Kékben uszó magas égig.



Kékben uszó magas égen

Fehér szálak megragadnak,

Foszlányos kis felhő képen

Távol kékben fenn maradnak.



Napraforgó palotában

Szép menyasszony mindig várja

Hogy a fátyolt, lenge fátyolt

Homlokára tűzi párja.



De ellebben minden éjjel

Fehér fátyol, lenge fátyol,

Tépett szála játszik, csillan

Széles tarlón közel, távol.

                

                            /   Czóbel Minka   /

                                                             








Virág


 

Ady Endre : Lótusz

Lótusz


Lótusz-virág, lótusz-virág,

Szent kelyhedet  megcsókolom, lásd,

Aztán felhőzni kezd a lelkem,

Aztán keserű záport hullat,

Lótusz-virág, lótusz-virág...

Én feledésre sohse leltem,

Én siratom az örök romlást,

Én siratom a napkeletet,

Siratom a Gangesz partját,

Honnan romlásra elkerültünk,

Lótusz-virág, lótusz-virág...

A mi hazánk ez sohasem volt,

Mi csak romlásra éltünk itten,

A fény és illat buja álmát

Elvette egy kegyetlen isten

S mi már csak sirattuk az álmot.

E világ nem a mi világunk,

Megöltek a hideg virágok,

Megöltek engem s téged is,

Lótusz-virág, lótusz-virág...

Szent kelyhedet megcsókolom, lásd,

Megsiratom az örök romlást

S veled hal meg szent napkeletre

Vágyódva, sírva, összeesve

Az én idegen lelkem is,

Lótusz-virág, lótusz-virág!


                 /  Ady Endre  /

                                                


A margaréta legendája

 

                                                             A Margaréta legendája



Azt mondják, Margaréta egy hercegnő volt, kinek szépsége mindent felülmúlt. Születésekor odaígérték őt a virágok császárának. Margaréta 16 éves korában azonban beleszeretett egy vonzó és bátor hercegbe, eltervezték, hogy megszöknek. A császár azonban rájött, ekkor párbajra hívta a herceget. 3 napon és 3 éjen át harcoltak, mikor a herceg kard általi halált halt.

Maragérta rémült volt és szívét elöntötte a gyász, félelmében a hegyekbe futott. A virágok császára a nyomában volt, ekkor Margaréta imádkozni kezdett, inkább a halál, mintsem feleségül menjen ahhoz, aki megölte élete szerelmét. Az imája meghallgatásra talált, ekkor Margaréta fehér virággá változott, az ártatlanság, a tisztaság és a szeretet szimbólumává.

Ezért tépkedik a fiatal lányok és fiúk ennek a gyönyörű virágnak a szirmait, miközben választ keresnek kérdésükre: "Szeret, nem szeret..."