Őszi gondolatok

 

Őszi gondolatok

Ülök a padon. Lassan őszbe fordul a nyár. Jól esik még ez a délutáni meleg. Nézem az embereket. Siet a világ. Pedig nem érdemes. Sajnos ezt már csak idős fejjel érti meg az ember. Lassan hullnak a levelek. Szép ez a nap. Élvezem minden pillanatát a múlt gondolataival együtt. Nagy dolgokra már nem vágyom. De tervek még vannak. Olyan nekem valók. Olyan ősziesek, kényelmesek. Ha mégsem tudnám befejezni őket akkor sem lesz gond. Egy zöld levél hull lágyan az ölembe. Nem engedte, hogy az ősz megérintse. Van így az emberrel is. Nem érti a világot, vagy nem érzi jól magát benne és haza vágyik, lemondva sok szép dologról, amit az élet még adhatna neki. Talán későn született, mind néha az álmok, amire már nem marad idő, hogy beteljesedjen.

S ennyi lenne az élet? Kérdem magamtól. Á! Dehogy! Kezemben tartott levélre nézek. Nekem több jutott. Van időm megcsodálni mindent. Szülőként, nagymamaként örülni, hogy rendben vannak a dolgok a családban. Unokámra sem kell lassan már felügyelni. Tizenkét éves és már olyan magas, mint én. De lehet, én mentem össze. Hát bizony ez már így van. Zsugorodik az élettér. Barátok, ismerősök szótlanul mennek el. Marad a család és egy szűk baráti társaság, akikkel még lehet kicsit beszélgetni, nevetni. Pedig már itt-ott nagyon fáj. Nekem is nehéz a járás, de fel kell álljak. Hűvösödik. Megszűnt a sétányon a rohanás és szerelmes párok sétálnak össze bújva. Már ez is elmúlt. Szépen megélni az időskor az élet utolsó ajándéka. Szembe nézek a fájdalmammal és lassan felállok. Rám mosolyog a lenyugvó nap utolsó előtti sugara. A zöld levelet oda teszem a többi közé. Ott a helye. Kényelmesen haza sétálok. Nap sem rajzolja tovább az árnyakat. Holnap már hivatalosan is beköszön az ősz. Kezembe adja majd kiskabátom s perceket rabol a naptól.

Barátaim ezek a szép rozsdabarna levelek. Velük már jobban érzem magam.

Valami bölcs gondolatot kellene most írnom! Talán! Aki túl van a hatvanon, az már érti a dolgokat. A fiatalok meg el vannak foglalva a tanulással, szerelemmel. A negyvenesekkel meg még robog a világ. Látom a lányaimon.

Csak annyit írok, legyen szép minden napod akár hány éves vagy.

                                Tóth Ágnes

                                                     

                                                         

Tóth János : Ősz így is, úgy is

Ősz így is, úgy is

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,

Tarka színeket festett a falevelekre.

Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset

Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.

Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,

S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,

Ezernyi fecske cikázva körözött,

Készülődnek lassan indulnak az útra,

Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.

Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,

"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,

Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.

Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,

Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.

Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!

De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,

Keverem a jelent a múltbéli képekkel,

Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,

Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.

Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,

Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!

                          /Tóth János  /

                                               

Wass Albert : Erdélyi levél

 Erdélyi levél

Október vége... árvul a platán.

Tépik a lombját nyugtalan szelek.

Ha tarlott erdőn nem marad tanyám,

hová megyek, ó jaj, hová megyek:

Ha majd a szél bekap holt lombjainkba,

s mint bomlott erdőt, százfelé szakít,

más nem marad, csak rozsdamarta, rőt

deres hegyoldal és vörös csalit?

Október vége... árvul a platán.

Tarlott az erdő, a rét lekaszált.

Maholnap tél jön. Hontalan regős,

széles e földön hol lelek hazát?

         / Wass Albert /

                                      

Október 1956.23.

     

Tollas Tibor: Október 23

Október 23

Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég,
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.
      

          /  Toolas Tibor   /

                                    

Október

 

Ady Endre : Október

  Októberben

I.

Úgy vártalak, virághullásnak,

Bús hervadásnak ünnepe!

Úgy vártalak, örök enyészet

Édes gondjának fellege...

Úgy vártalak... és itt vagy végre,

Van, ami fásult lelkem tépje,

Hozsánna néked, elmulás!...

Az őszi fényt láttam először.

Bölcsőmre bús mosolyt vetett,

Akkor zizegtek halkan búcsut

A sárgult, hulló levelek,

Amikor még örök törvényed

Nem ismertem, változó élet...

Hozsánna néked, elmulás!...

Az örök halált ismerem csak.

Oly édes bánat ez nekem.

Én csak lemondani tanultam,

Mióta rovom életem.

S ha elér a létezők vége,

Bús, őszi szél édes zenéje

Csengjen fülembe csendesen -

Hozsánna néked, elmulás!...

II.

Itt is olyan, olyan a nap sugára,

Mint messze, otthon: fényes, ragyogó.

Hogy itt a vég - jól tudja - nemsokára

És mégis vígan táncol a bohó.

Itt is olyan, olyan az én szivem még:

Hiu reménnyel mély sebet takar

S bár érzi jól az elmulás keservét,

Lemondani még nem bír, nem akar!...

                /  Ady Endre  /

                                       

Október

Eljött hát újra hozzánk az Október.

Valaki várta, valaki szaladna vissza a nyárban!

De hidd el mindennek megvan a szépsége, ahogy ennek a hónapnak is, hiszen ezer meg ezer dolog van, ami gyönyörű, és boldoggá tesz az őszben is. Ha észreveszed, nem fáj az elmúlás, és hamar eljő ismét a tavasz!

Nézd a fákat, hiszen ezer színben pompáznak, nézd a gyermekek arcát, akik nagyokat kacagnak, ahogy az avarban játszanak!

Miért is szomorkodnál?

Hiszen egyszer te is így játszottál, örültél az ősz jöttének, vártad, hogy hó hulljon a földre!

Várnak még az erdőben szép élmények, ezer színben játszó szép falevelek!

Gyűjts emlékeket, mert a lelked így gazdagszik, s telik meg élményekkel!

Csodás pillanatot mindenkinek!

                                              /   Lona   /

Október

 

Október 6

 

Az aradi vértanúk hősök és példák.

Hősök, mert életüket adták egy elnyomástól mentes, szabad Magyarországért. Példák, mert megmutatták az utókornak, hogy semmi nem ér többet a szabadságnál. Az ő szabadságeszményük a rendkívül széles körű. Jelentette az egyén, de a nemzet szabadságát is.

A vértanúk többsége nem volt magyar származású. Lelkükben azonban magyarok voltak. Aki magyar szabadságért és függetlenségért harcol az származását tekintve lehet német, magyar, örmény, osztrák, horvát vagy szerb, de lelkében magyar.

Ők tizenhárman a magyar nemzet hősei és példái :

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewfy Arisztid, Kiss Ernő, Knezic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly.