Maszkabál
Maszkot
öltök, nem ismersz rám,
pedig így is én vagyok.
Hópihéből varrták ruhám
dolgos kezű angyalok.
Mellém
ugrik egy nyulacska,
szürke farkas követi:
,,Nem eszlek meg, te kis csacska!" -
s gurgulázva neveti.
Királylány
és barna mackó
együtt ropják a táncot,
Piroska és Babszem Jankó
ketten esznek egy fánkot.
Farsang,
Farsang, te bolondos!
Csupa móka, kacagás.
Télidőnek vége van most,
minden élő tavaszt vár.
/ Cinca Katica /
Januári hajnal
Lágy, puha sorokat
szeretnék rólunk írni
hóba süppedt lábnyomokat
a csendben, akár
január első hajnalán,
mikor a pelyhes utcán
hazafelé tartva csupán
ketten vagyunk.
Ujjaink
kesztyűtlen
kapaszkodnak össze, érzem
sorsod lenyomatát tenyeremben
a többi kusza vonal között,
és én is ott lüktetek már végleg
a kézfejeden húzódó ér
kék boltíve mögött.
/ Erdős Olga /
Január
Jégvirágos
január,
Balatonon fakutyák.
Havas a táj, csikorog,
Csizmám talpa nyikorog.
Cinege
ül faágon,
Csiripeli: úgy fázom!
Varjú repül, úgy károg:
Jobb volt minden a nyáron!
Odakint
a hó esik,
Meleg tea jólesik.
Szél seper a teraszon,
Teámat most lerakom.
Puhán
kavargó pelyhek,
lassan cammogó percek.
Téli képnek véget vet,
Nagy hirtelen sötét lett.
/ Simola Teréz Csilla /
JANUÁR LEKOCOG A LÉPCSŐN
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm, s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
.
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csúszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
/ Csukás István /
Jön január
Porka
havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán óvsárolják
Januárt a zajgó csókák.
De
Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.
Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.
Jön
Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.
A
kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.
/ Kányádi Sándor /
.gif)
