Szuhanics Albert : Áprilisi üzenete
Áprilisi üzenet
Áprilisi szellő üzen,
pattannak a rügyek,
ímé a nem halasztható
legfontosabb ügyek:
Nyíljatok
ki szép nárciszok,
zöldüljön a határ,
tavasz-himnuszt énekeljen
minden dalos madár!
Napfény
csalja ki a kertben
gyümölcsfák virágát,
lássuk sárgán tündökleni
aranyeső ágát!
Ébredjetek
tulipánok
a tavaszi fényben,
nem kell többé dideregnünk
ködben, fagyos télben...!
/ Szuhanics Albert /
.jpg)
Márai Sándor : Március
Március
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.
Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.
/ Márai
Sándor /
Babits Mihály : Húsvét előtt
Húsvét előtt
S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
mennyi a vér! --
szakadjon a véres ének!
Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érezni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezrek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
/ Babits Mihály /
Szüllőné Cződör Mária: Csak egy szalag
Csak egy szalag...
Csak egy szalag három színből,
mégis mekkora ereje van!
Összekapcsol minden embert,
kinek szíve, s lelke magyar.
Piros
sávban összetartó erő
lakik:
a bátorság, a tűz, a hazaszeretet,
hőseink vállalása, kiontott vére,
szabadságért vívott küzdelme.
A
fehér stráf ott legközépen
a tisztaságot idézi, s mindemellett
az erkölcsi szilárdságot, becsületet,
a haza iránti hűséget jelképezi.
Legalul
a remény sávja: a zöld.
Jelzi, szabad lesz a magyar föld.
Lesz még megújulás, újjászületés,
él az emberekben a hit, a remény.
A
márciusi ifjak zászlaja szerint
köttetett e trikolór szalagrózsa,
dicső őseink érdemeit felidézve,
a szabadság jelképe e kokárda.
Csak
egy szalag három színből,
mégis mekkora ereje van!
Kitűzve büszkén a szívünk fölé,
a szabadság lángja tovább él.
/ Szüllőné Cződör Mária /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)