Madarak és fák napja

 

Ma ünnepeljük a madarak és fák napját! Állj meg egy percre és csak arra gondolj, hogy milyen lenne életünk a földön madarak és fák nélkül! Nézz bele a távolba és hallgass bele a levegőbe. Mit látsz? Mit hallasz? Madarak és fák nélkül elképzelhetetlen az élet! Madarak és fák nélkül már nincs élet!

A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a ,,mezőgazdaságra hasznos madarak" védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját.

                                              

Fodor József : Májusi üdvözlet

 Májusi üdvözlet

Vérforraló május, csoda hónap!

Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,

És reggelre gyöngyöznek a lombok,

A pataknak duzzadt kelyhe csillog

És a földből kiömlik az illat,

Álomból kelt szárnyas tolla reszket:

Mély rejtekbe hallgatni be jó volt,

Dús gallyakon hogy csengenek a csöppek,

Üde, tiszta tengerüket itta

Bő mellébe és sarjad a jó föld.

Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,

Köröskörül friss és drága zöldség,

Kertek és mezők telin mosolyognak,

S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel

Nem is bírod már e szörnyű szépet.

Amit látsz, mind, mind magadba innád,

Felgomolygó párák szürke hamvát,

Alant a tisztuló zöld mezőket,

Ezüst forrás habját könnyű gőzben

S hogy a szíved mindig ittasuljon,

Göngyölegből most engedt levélkét,

Melynek gyenge zöldje föld- tejes még

S ömlő virág- igéret mögött a

Bő remények mennyet- ingatását-

Óh, ami szép, soha el ne múlj    

             /    Fodor József   /

                                            

A tánc világnpja

 

Szabó Lőrinc : Az áprilisi rügyekhez

  Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,

és közben milyen nagyra nőttetek!

hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok

és ezer könnyű és friss fodrotok

halványzöld lángként repdesi körül

a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,

de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,

mi vár rátok - ha itt az ideje,

mint a barna földből a rét füve,

a barna ágból kicsaptok ti is,

akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,

bölcsebbek, mint én, egészségesek ...

Egy hónapja nem láttuk a napot,

mégis hittetek és kibújtatok,

hajtott a szent önzés, küzdöttetek,

győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek,

irigyelhetem erényeteket:

bolond idő járt rám is, április,

hosszú, naptalan, de én e komisz

tavaszban, mely oly zord és fénytelen,

hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,

utáltam már az egész életet

s ez kellett, ez a büszke változás,

szemeimben ez a csodálkozás,

ez kellett, hogy megváltsam magamat

és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek ...

Egy hét alatt de nagyra nőttetek!

Zöld zászlaitok felrepültek a

bokrok, fák és hegyek csúcsaira

s hiába ez a gyilkos április,

reményt hirdettek, reményt nekem is!

           /   Szabó Lőrinc  /

                                     

Juhász Magda: Haldoklik már a Föld

 

Bakos Erika : Szeszélyes április

Szeszélyes április

Rúzs-színű rügyet bont a szél,

hajakat kócol, s szemtelen,

bújik ing alá, szív fölé,

bolondos, mint a szerelem.

Hamvaszöld ruhában a rét,

rajta ezer pihés pom-pom,

napsugár színét kibontja,

szempillát rebbent lányokon.

Virágruha őriz álmot,

fagyoktól retteg a bibe,

riadt csikó az április,

még nem fogad kegyeibe.

Harmatbölcsőt ringat a nap,

benne egy szeszélyes gyermek,

nevetve nyarat vetkőztet,

s hunyorgó szemével ver meg.

           /   Bakos Erika    /

                                                  

Április

 

Kányádi Sándor : Április hónapja

Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet:

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

       /  Kányádi Sándor   /

                                              

Költészet napjára

 

Mentovics Éva: Április

ÁPRILIS

 

Április, te komisz, kópé,

bolondos vagy és laza,

reggel napfény kísér minket,

délben szél fúj már haza.

Perdülsz egyet, szirom pereg,

eső szitál, vagy a hó,

éjjel alszol, és mosolyod

másnap újból ragyogó.

Bizony, régről ismerős már,

tréfamester, víg, bohó,

csalafinta, akárcsak te! -

kacsint felém nagyapó.

                  /  Mentovics Éva  /