Február

 

Kamarás Klára : Február végén

Február végén

Mit mesélhetnék most,

Február havában?

Víg farsangi bálban

Én bizony nem jártam.

Hideg szelek fújtak,

Az arcomba vágtak,

Nagykendőbe bújtam,

Mégis rám találtak.

Havat sepregettem,

Tüzet élesztettem.

Tavaszról daloltam?

Jól be is rekedtem!

Tél végéhez érve

Már csak azt kívánom,

Hó helyett hóvirág

Nyíljon a portánkon

                   /  Kamarás Klára   /

                                                     

Zsuzsanna napja

 

Antal Sára : Február

Február

Február, ó, február,

hófehér a láthatár,

erdőszélen zöld fenyő,

rajta madáretető.

Cinkék, rigók csemegéznek,

és vidáman csicseregnek.

Nézz csak ki a hómezőre,

felbukkan ott két fülecske,

két kis szürke nyuszifül,

a gazdája hóban ül.

Ott távol egy őzgida,

vele tart az őzmama,

szökdécselnek vidáman

februári világban.

Szürke fellegek között

varjúcsapat körözött.

Bokrok között vörös folt,

- fogadok, hogy róka volt!

Itt csend van, de odaát

ki hívhatja malacát?

Bizony, vaddisznó-mama,

röfög, csörtet nyomukba`.

Út közepén szarvas les,

- koronája fenséges,

ha megrezzen a bokor,

messze tűnik valahol.

Aztán minden elcsitul,

minden állat meglapul.

Csillag csillog odafenn,

hó világít idelenn...

             /    Antal  Sára  /

                                      

Radnóti Miklós: Február

 

Pödör György : Február

 Február

Február van, február,

medve papa meditál:

tavasz jön vagy marad tél,

megegyem, mi maradt még?

Február van, február,

szarka madár lopni jár:

elfogyott vagy nem is volt,

nincs áruház, se kisbolt.

Február van, február,

róka koma ki-be jár:

még csak nem is szidhatjuk,

a faluban nincsen tyúk.

Február van, február,

kis nyuszika kapirgál:

tavalyról mi megmaradt,

ott lehet a hó alatt.

Február van, február,

még varjakat verbuvál:

mind azt fújja, nagyon kár,

hideg még a napsugár.

Február van, február,

a hóvirág arra vár:

adjon a Nap meleget,

fehérlik ő eleget.

       /   Pödör György    /

                                            

Bíró Antalné: Valantin napja

    Valentin napján

Február nyitja kikelet kapuját,

Bálint is hozza szerelmesek napját.

Vágyait ringató lány szíve lángol,

Várja szerelmét, ki valahol távol.

A viharos vizek hullámán harcol,

Izmos testével elemekkel dacol.

Nagyítóval nézi a látóhatárt,

Szürke felhők alatt a napsugarát.

Rózsaszínre festi a szürkeséget,

Lelkébe ülteti a reménységet.

Szellő hullámhossza fiúra talál,

Csitul a vihar hajó hazatalál.

Látja kedvesét a parti hajónál.

Báját, tűzpiros ruháját, mosolyát.

Hever mellette az a Rózsacsokor

Amit még induláskor neki hozott.

Ez a szerelmük hűséges záloga.

Piros rózsaszirmok örök mámora.

Boldogan táncolnak a bálteremben,

Keringőt, tangót finoman kecsesen.

                    Bíró Antalné

                                          

Kányádi Sándor : Február hónapja

 

Varga Éva polgári : Február

 Február

Hóból ki nőtt törékeny virág,

kertedben hóvirág február,

kikeletet áhít a világ,

öleld hát eltévedt napsugár.

Föld szívét fényed melegítse,

tavasz lázra, rügyfakadásra,

halk dobogását élénkítsd fel,

tél szellemét bírd megadásra

Csitítsd a szelet langy szél legyen,

földre ülve megszelídüljön,

látod, a tavasz üzent neked,

kis törékeny hírnököt küldött.

Vedd komolyan az üzenetet,

űzz felhőket, hulljon a fényed,

csókold az alvó természetet,

s remény ébred, vége a télnek.

            /  Varga Éva polgári  /

                                                

Február