Radnóti Miklós: Októberi vázlat

 Októberi vázlat


Reggel, fa alatt fagyott verebet

tépett a kutyám és napsütött

nyári tornyok alatt most sárban jár

cifra lábakkal, legény a lány után;

ma már dalolva vár testvérei közt

régen halottan a nagy fa, sötét

erdőkön tüzelésre és leveles,

bő élete jajdul a fejsze alatt,

mint kispapok őszülő bánata fordúl

imásan, miséken lesett fiatal

apácák hites, hófehér teste

felé, a hűvösödő esti időben;

ökörnyál kötött ki újra már szigorú

bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek

dévajos játékról titkosan az árnyak

és csöndesen elmulat a táj.

1930. október 6.

          /  Radnóti Miklós  /

                                         


Wass Albert : Ősz lesz

 Ősz lesz

Tudom: egyszer majd messze száll a szellő,

s a lomb homályban többé nem nevet.

Ősz lesz.

És ősszel hullanak a levelek.

Eljárok majd a temetőkbe,

és álmodó leszek, és kedvtelen.

Bánat kisérget: lomha, őszi bánat,

és felhő lesz, és Csend a lelkemen.

Megnézem majd a régi fákat,

és elbúcsúzom utoljára.

Megkérdezem: melyikük fáradt?

Megkérdem: vágynak még a nyárra?

Szívem az őszt még megcsodálja,

de a halált már vele érzi;

mert minden nyár csak tarka álom,

s az álmok sorsa: elenyészni.

És látom majd: nincs több virág.

S a holt mezökről én is elmegyek.

Ősz lesz: nagy Ősz.

És ősszel hullanak a levelek.

         /   Wass Albert /

                                




Őszület : Széles Kinga


 

Ősz olyan, hogy nem lehet megunni.

 

Mert az Ősz olyan, hogy nem lehet megunni.

 Minden évben rácsodálkozunk és talán

 kicsit érzelmesebb szemmel sétálunk egy parkban,

 vagy egy hétvégi, erdei sétán. Nem véletlen, hogy

 a lírához érzékenyebben kötődő lelkek ilyenkor

többször nyúlnak verseskötethez, a korszellemnek és a divatnak megfelelően

 közösségi megosztó portálon lelkesen hívják ki egymást párbajra: 

Na, ki hoz szebbet. Van, hogy pillanatnyi élmény, varázslat.

                                      




Palotás Petra: Szeretem az őszt

 

Szeretem az őszt,

ahogy méltóságteljesen átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után.

Szeretem az esőt az avaron koppanva,

lágyan, szelíden, puhán.

Az aranyat, a bronzot, a bíbort,

a sárgát és mind e színeket,

hogy öltöztessék díszbe az álomra éhes , megkopott szíveket.

Hogy megmutassák nincs még itt a búcsú ideje,

csak most egy kicsit más a természet ölelő,

óvó szerepe.

Most nem csobbani hív,

nem is hócsatára,

a szüret, mi csábít,

a bor a mámor ára.

Szeretem az őszt,

és az ősz is szeret engem,

ketten lépdelünk a ködös végtelenben.

           /  Palotás Petra  /