Július !

Borisz Paszternak: Július


Kísértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög.

Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.

Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.

Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyárra itt időz.

Itt üdül. Övé az egész ház.
Július, a júliusi
vad lég, amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.

Július, a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július, az ablakon által
betörő, fönnen szavaló,

a fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!

/Ford.: Illyés Gyula/

Dsida Jenő :Július 

 Július


Ilyen hőség sem volt itt már régen,
mesélik, még a vaj is elalélt
és olvadni készült lenn a jégen

ma délelőtt még s most beborult.Már
aprót söpör a ház előtt a szél
s körül minden figyelmesen föláll

a tolongó porban s záport remél.
A nyugágy háta is hassá dagad
és elszakad a szárító kötél.

Két ing repül el róla, két madár,
utána kap a szolga kerítés
és csúnya szájjal szitkot kiabál.

Mindent elhord a szél s a kert haját
hosszú ujjakkal, hosszan húzza ki
és a hasaló kerten úgy fut át,

hogy villámlik sarkának friss nyomán
s a vastag lábú dörgés léptitől
kék foltokat mutogat a homály.

Sűrű szagok csúszkálnak szét elébb,
a felhő később érkezik, köszön
s a száját nagyratátó kertbe lép.

Körültekint ott, pislant komolyan,
villogó zápor zuhan belőle
és mint hulló szög, a csöppje olyan.

/Elállt az eső s a szűk csatornán
víz zúg.Visszatér és hajladozva
jár a gyönge fény a fa ormán./

   / Radnóti Miklós /         

Július

Július

Úgy szeretem a fákat,
amik sorfalat álltak,
amerre mentünk, jöttünk.

Meg a ringó táblákat,
amelyek bólogattak
hozzá, hogy együtt láttak.

A kukorica-tábla
szép zöld zászlókkal intett,
játékból meglegyintett.

És a kis gyenge, lenge
fűszálak az út mentén,
sok kis mezei tündér,

olyan szelíden, szendén,
maguk elé merengve
hallgattak a fejünknél.

  / Nadányi Zoltán /

Június

Június -nyárelő



Harmatosak a hajnalok, párás, nedves a levegő.
A fény felszárítja a gyöngyszemeket. Álmából ébred a világ.
Néha esik, sokszor ragyog a napsugár, fúj a szél, folynak vagy állnak a vizek, virítanak a rózsák, szállnak, lebegnek a virágokon a pillangók, dalolnak a madarak, a természet él tovább: csak az idő száll.
Bűvösen átfonnak a természet lágy dallamai, szívünkbe vésve minden pillanatot, a madárcsivitelést, a susogó szellőt. A felhők víg játéka a horizonton – mint a tündérek szárnyalása. Az égbolton úszó fehér, hömpölygő felhőfoszlányok. Az eső, a tócsákban visszatükröződő szivárványszínek, a szétnyíló felhőfüggöny közötti arany, - kék ragyogás. Virítanak a virágok, ontják illatukat.
Tomboló virágpompa, madárdal, a hangulatok színe. Keringőt lejt a fény az árnyakkal.
A fák mélyzöldek, lombjaik közt az enyhe szél andalogva táncol.
Illatos a délután, meleg öleléssel. Érő gyümölcsök rubinként ragyognak. Mosolyog az ég. Kibontotta a június a hársfák szirmait. Az estékben ontják mézédes illatukat.
Tücsökszerenádos éjek, csillagok milliói, kerek telihold ezüst fénye.
Korai színes hajnalok, arany kincseit szóró Nap – a nyárelő igézetében.
Minden gyerek a vakációnak örül.
A nyár éltető, ölelő karjai között – megérkezett június.
.
    /   kaktusz  /

Áprily Lajos: Fülemileszó

    Június

Zivatarok és mennydörgés között
a határ zöld kasmírba öltözött,
és jött a forrószívű déli szél,
ki minden évben új mesét mesél
s megszédített virágot, fát, bokort,
minden zugot bejárt, mindent előkotort:
málnát, epret, rózsát egész kazalt,
gitározott, dúdolgatott, szavalt -
a szőke búza élettől terhesen
karjaiba dőlt engedelmesen.
Rigó füttyentett, minden megért, betelt,
egy éjjel csitriből asszonnyá lett a kert.
Ezt látva bennem is felengedett a tél:
- ringass el engem is, jókedvű déli szél

      / G.Ferenczy Hanna /