Hónapokról versek ,idézetek .képek
A hótakaró mindent egyformán belep: a fákat, a gyepszőnyeget,
az utcákat, háztetőket, autókat. Amerre csak nézünk, minden fehér.
A hólepte gyep egyformának tűnik, akár szépen gondozott, akár
ápolatlan. A vadonatúj, ragyogó autót nem lehet megkülönböztetni
a tízéves, rozsdás csotrogánytól. Minden tisztának és üdének látszik,
még az is, amit megviselt az idő és a rossz használat. A hó, akárcsak
a csendes halál, mindent egyenlővé tesz.
/ Adrienne
Ivey
Fenyves erdő fái közt
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros
felhők
úsznak
el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér
ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő
széli
domboldal,
mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok
roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk! Fel
/ Mentovics Éva /
Havazik
Csendesen.
Nyugodtan. A pihék lassan, könnyedén hullnak alá az égből.
Nyugalmat árasztva. Szépséget hozva. Fehérséget, tisztaságot adva.
Széppé, tisztává, békéssé tesznek mindent. De a pelyhek nem csak
egyszerű pelyhek. Nem csak vízből formált kristálycsodák. Nagyobb
csoda van bennük. A nyugalom csodája. A tisztaság, puhaság,
őszinteség csodája. És beszélnek, van hangjuk, gyönyörű szemük és
szépséges mosolyuk. Mert minden hópehelyben ott vagy, minden
hópehely Te vagy. Aki széppé, tisztává, békéssé teszel mindent.
Nekem. Bennem.
/ Csitáry-Hock Tamás /
Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és
kapcsolataink fényét, melegét. Minden fényforrás és melegség kialszik,
kihűl, ha nem kap fűtőanyagot, táplálékot. A kapcsolatok fűtőanyaga a
törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok
elszürkülése veszélyezteti.
Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez,
csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás
idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl.
Az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és
a lustaság. Túl nagy árat kell fizetni érte.
Az ember is, mint a növény, arrafelé fordul, ahonnét fény és melegség
sugárzik rá.
/ Popper
Péter /
Ül a tél a hegy tetején
Ül
a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.
Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.
/ Kányádi Sándor /
Tél
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke köd fátylat borít a Tél.
Túl
a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma
a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen
a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a tél
/ Wass Albert /
Január
(régiesen Januárius) az év első,
31 napos hónapja
a Gergely-naptárban. Nevét Ianusról kapta, aki a kapuk és átjárók
istene volt az ókori római mitológiában.
A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava.[1] A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.
A január és a február volt az utolsó két hónap, amit utólag hozzáadtak a római naptárhoz, mivel az ókori rómaiaknál ez a téli időszak eredetileg nem kapott hónapot. Bár egy ideig még március volt az év első hónapja, hamarosan a január vette át ezt a helyet. Ezt követően a konzulok is január 1-jén léptek hivatalba.
A hónap első napja a mindenki által ismert újév napja.
Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
