Hókristályok roppannak
Fenyves erdő fái közt
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros
felhők
úsznak
el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér
ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő
széli
domboldal,
mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok
roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk! Fel
/ Mentovics Éva /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése