HALOTTAK NAPJÁRA
Ősz van. Lehullanak a lombok, kopárak maradnak az ágak. A halottak napja is elmúlik. Emlékeztünk, virágot vittünk a sírokra, gyertyát gyújtottunk. Imádkoztunk. Föl kell tenni magunknak a kérdést ezekben a napokban: vajon hozzátartozóinkat látogattuk-e olyan szorgalmasan, mint ahogyan a sírjukat? Vajon törődtünk-e velük életükben úgy, ahogyan kellett?
A halottak napja után arra kell gondolnunk, hogy ,,élők napja" minden napunk. Addig tudunk igazán szeretni, amíg ebben a testben élünk. És üresen kong minden szavunk az örök életről, ha ezt az ideig-óráig tartó életet nem tudjuk megtölteni értelemmel, igaz értékekkel, tiszta szeretettel.
Babits Mihály versei között olvasom, a címe ,,Memento"
A hajad olyan fekete
a ruhád oly fehér;
az ifjuság igérete
az élettel felér.
Ó csal az ember élete!
Ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér...
Szokták mondani, hogy csak az öregszik meg, aki megéri... Hadd játsszam a szavakkal: ,,megéri" megöregedni, ha az ember mer szépen élni. Érdemes szépen élni. S merjünk föltekinteni azokra, akik tudtak szépen élni. És becsüljük meg azokat, akik még köztünk vannak. A szeretet által lesz szép az életünk. Úgy, hogy mi szeretünk másokat. Erre adott példát nekünk Jézus, aki odaadta értünk az életét. És ezáltal győzte le a halált.
K.R Tihanyi Bencés Apátság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése