Több már a fák alján a lomb
mint fönt a görbe ágakon,
Mintha bíbor-arany ruhájuk
ledobnák haldokló királyok
s állnának csontra-bőre vált
tagokkal,várván a halált.
A nap felhők között úszik,
tengeren túlra utazik,
kivándorol,menekül innen,
hol lassan veszni indul minden,
keres magának jobb hazát,
odacsempészi aranyát.
Ősz vicsorog rám,messzeküld.
" Meghalsz,ha el nem menekülsz!"
Csikorgó szelek noszogatnak,
bekopognak,remeg az ablak.
De én csak állok,mint a fák,
kopaszon várom a halált.
/ Sárközi György /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése