A kicsi kocsma ablaka világos,
Fehér virágos, mint a temető,
Holnap a nap éppen vér ködösen áldoz
S a hold sápadt sarlója egyre nő.
Az este jő és a fehér keresztek
Nagy békessége integet felénk,
Szelíd magánya a mély ,ősi kertnek,
Hol megpihen majd minden nemzedék.
A tünde ég pásztor tüzei lassan
Kigyúlnak rendre és az ég alatt,
A temetőben és a kocsma zajban,
Egy néma angyal halkan áthalad.
A szárnyakat hallják egy pillanatra
A vén ivók s bús holtak,csöndbe lenn,
A Bodri szűköl,a havat kaparja
S a kakukk óra megáll hirtelen.
Babona, bánat, borok és botorság,
Mind összekapnak és a kocsma zug,
Fölzengenek az átkok és a nóták
És döngetik a temetőkaput!
/ Juhász Gyula /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése