szülötte volt, amikor csak azok maradtak a kertben, akik nem vándorolnak, s egy-egy vendég, aki még vándorlásban volt. Egyik reggel egy örvös galamb pihent meg a hársfa száraz ágán, és amikor suhanó érkezésére fáradtan megmozdultak és peregni kezdtek a levelek, a fa már válaszolt is hangtalan kérdésére:
- Mi újság lenne... És az úton?
- Semmi. A varjak készülődnek, a libanép is úton van, az erdőben vágják már a fákat.
Ezzel felvágódott a levegőbe, mert a vadgalamboknak kevés pihenő is elég.
Az utcán a kis kalauznő már télikabátot vitt a karján, a kutya bundája vastagodni kezdett, az idei cinkék vidáman tornásztak az ágakon, egy csuszka a farepedésekbe dugdosta a magvakat, amit megenni már nem tudott, mert előrelátó volt, s ezt így tanulta. Aztán kireppent a ház elé, mert fát hordtak a pincébe, és a törmelék között mindig akadt valami féreg.
Később füstölögni kezdtek a kémények, és senki sem vette észre, hogy a füst kanyargásából szépen ki lehetett olvasni ezt a szót, hogy...
Fekete István: Csí és más elbeszélések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése