Pompáznak őszi virágok,
sárgul a hársfalevél,
pironkodik az ég alja,
fecskemadár útra kél.
Zümmögnek most is a méhek,
kaptárba visznek mézet,
készülnek a hosszú télre,
szorgoskodnak ezerrel.
Arcokra mosolyok ülnek,
az őszi nyár simogat,
nékünk napsugarat küldnek`,
erdő, rét, hegy hívogat.
Szellemünk is megújul most,
szikrázik a gondolat.
Friss erővel harsog a szó,
nem merengő, biztató!
/ Schrenk Éva /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése