November
A
télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör
valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és
barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor
vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek,
diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van
benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk
volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.
Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése