Itt van a november
Lusta
pihe száll fehéren,
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.
Durván harap a levegő,
számomra alig hihető,
hogy érzem illatát.
Vége
lett a hosszú ősznek,
dermesztő hónapok jönnek,
talán el sem hinnék,
hogy elmegy, bár nem örökre...
Csak ólmos, jéghideg ködbe
bújik a hegyvidék.
Reggelre
ráfagy a pára
a vénséges szilvafára
a csendes udvaron;
fülelek: hogyan, s mit beszél
nekem a csípős, téli szél...
Zúgását hallgatom.
Alattam
megroppan a dér,
jövőre úgyis visszatér
a napsugár-tenger.
A fákhoz temetem magam,
addig nekik súgom szavam:
Itt van a november.
/ Rácsai Róbert /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése