Augusztusban : Maria- HS

 

Reményik Sándor : Augusztus, nyárutó

  AUGUSZTUS, NYÁRUTÓ

Augusztus, nyárutó...

A Göncöl tengelye,

Mint roppant égi óramutató,

Némán, merőn mutat már ősz fele

Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,

Némán, szorongó szívvel nézem én

Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak

A forró csillagokra rálehel, -

S hullnak, mint itt lenn a falevelek.

A csillagok hamarabb kezdik el...

Mi jön? Mi megy?

Mi hull le még?

Nem volt a csillaghullásból elég?

Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,

Jelek, csodák...

Némán, szorongó szívvel nézem én.

Egy új teremtés reggele  előtt

Ez tán az Isten vajúdó, szent láza

És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.

1920

            /  Reményik  Sándor  /

                                               

Csorba Győző : Nyárvég

 

Dugasz István : Augusztus 20

Augusztus  20

Piszkosságok, töretlen álmok

Uralják a nagyvilágot.

Tehetetlen szívem, lelkem

Kicsi vagyok nem véletlen.

Amióta élek itten

Nincsen másom csak a hitem.

Hiszem Isten országában,

Az igazi magyarságban.

Ma is annyi áruló van

Amennyi volt épp a múltban.

Pénzért adják hazát, szavát.

Többet ér a haszon, lopás,

Mint az igaz hű vallomás.

Nem lehet, hű ki hazudik,

Ki csak vagyonról álmodik.

Ki csak pénzért töri magát

Ne bízz arra sose hazát.

Ünnepeljük az alkotmányt,

Korhoz szabjuk annak szavát.

Aki csal, lop, hazudik

Az, hazáról nem álmodik.

Hatalmat ne kapjon soha

Fektessük ezt alkotmányba.

Változik a világ mindig

Európa abban bízik.

Múltunkat is nézzük végre,

Legyen szív a magyar népbe.

Mit elvettek a századok

Azok ellen most lázadok.

Hallgassuk meg a szózatot.

Adjunk vágyat, hitet, szívet

Aki magyar mindenkinek.

Akarni kell szívünk szavát,

Akarni kell igaz hazát.

Minden nép hazája hol él,

Ha kell érte, folyik a vér.

A tatár, török távozott,

De más megszállókat hozott

Szívet, lelket kirabolnak.

Nemzetünk egy tiszta víz volt,

Mint nyáron a tiszta égbolt.

Süllyedünk a sárba egyre,

Sose jutunk fel a hegyre.

Én azt mondom fel, kell jutni

Fel kell jutni, azt kell tudni

Hogyan jussunk fel a csúcsra.

Összefogva kéz a kézben,

Sikerülhet én, úgy érzem.

Gyáva népnek nincs hazája

Ne mondják azt most reánk ma.

Szívem, lelkem azt akarja

Velünk legyen Isten karja.

Akarni kell százezerszer,

Sikerülni kell majd egyszer.

Árulóknak szavát vegyük,

Hatalomhoz ne engedjük.

Vigyázzunk minden szóra,

Ne hallgassunk a kígyóra.

Csúszik, mászik be a szívbe

Úgy beszél, mintha igaz lenne.

Attól félek, elront mindent,

A kígyónak sokan hisznek.

Külső, belső hazugságok

Megtévesztik a világot.

Törhetetlen legyen vágyunk,

Úgy, hogy senkit sose bántsunk.

             /   Dugasz István /

                                       

 

Augusztus 20

 

Robert Burns : Az árpaföldön

Robert  Burns : Az árpaföldön

Augusztus első éjjelén

- az árpa sárga volt már -

szép Annimhoz lopóztam én

tündöklő teliholdnál.

Gyorsan röpült az éjszaka,

és hajnal közeledtén

rávettem, kísérjen haza

az árpaföldi mezsgyén.

.

Kék volt az ég, a hold sütött,

a szellő is pihent, s én

gyöngéden lefektettem őt

az árpaföldi mezsgyén.

.

Tudtam, hogy őszintén szeret,

mint én őt, s megkeresvén

ajkát, csók csókot követett

az árpaföldi mezsgyén.

.

Átöleltem, s megállni tűnt

szívverése: szeretném

megáldani boldog helyünk

az árpaföldi mezsgyén!

.

Holdról, csillagokról soha

nem hullt a földre szebb fény!

Két szív áld, boldog éjszaka

az árpaföldi mezsgyén.

.

Nem egyszer felhangolt a sör

s a cimborák körülöttem,

pénzhez jutni, az is gyönyör,

eszméknek is örültem.

De hogyha mindazt, ami kéj,

akár meghétszerezhetném,

nem ér föl véled, boldog éj

az árpaföldi mezsgyén.

.

Zabföld és árpaföld,

sárguló árpatábla,

ma is emlékszem Annira

s a boldog éjszakára.

(Fordította: Kálnoky László)

                                             

                                     

Augusztus

 

Augusztus

 Isten hozott Augusztus, a nyár koronázatlan királya!

Mennyből a földre költöztetett évszak, Édes Kánaánja.

A legszebb, a legdúsabb, leggazdagabb Élet, amikor a Lét, igazán tudatára ébred. Isten hozott Gyönyörű, Csodálatos hónap! Amikor a nyári rét, a napmelegtől szinte már megolvad. Átkarolja csendesen a hold a kék folyókat,

s' a szikrázó Balaton is fáradtan, ám rendületlen ringatja, a kék-fehér hajókat.

Köszöntünk most gyümölcsontó, bearató világ, amikor másodszorra is kinyílik minden nyári virág.

Hálát adunk, úgy csodálunk, énekelünk, táncot járunk,

egy pillanatra még megállunk, mint kisdedre, úgy vigyázunk.

Látjuk, ahogy napról - napra,

mint az idő, úgy elszaladsz.

Sokan kérjük, úgy reméljük, hogy Csodákat hozol nekünk, s' még sokáig velünk maradsz!

             

                     /     Frenyó Krisztina   /

                                                               

Augusztus

 

Tóth Árpád : Augusztusi ég alatt

Augusztusi ég alatt

Emlékszel még az augusztusi égbolt

Tüzeire? - a cirpelő mezőn

Álltunk s szemednek mélyén elvesszőn

Csillant egy csillag-testvér fény... be szép volt.

S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,

- Szelíd, ezüst kar - s átölelni jön,

Emelni lágyan, véle lengni fönn,

Hol égi súlyt az éther könnyedén hord...

S a sóhajunk, a fájó, földi sóhaj

Szívünkből úgy szállt, mint finom homok

Szitál alá a tűnő ballonokról,

S ajkad lezártam egy oly hosszú csókkal,

Hogy addig mennybe értünk s angyalok

Kacagtak ránk az égi balkonokról...

             / Tóth Árpád /