Piszkosságok, töretlen álmok
Uralják a nagyvilágot.
Tehetetlen szívem, lelkem
Kicsi vagyok nem véletlen.
Amióta élek itten
Nincsen másom csak a hitem.
Hiszem Isten országában,
Az igazi magyarságban.
Ma is annyi áruló van
Amennyi volt épp a múltban.
Pénzért adják hazát, szavát.
Többet ér a haszon, lopás,
Mint az igaz hű vallomás.
Nem lehet, hű ki hazudik,
Ki csak vagyonról álmodik.
Ki csak pénzért töri magát
Ne bízz arra sose hazát.
Ünnepeljük az alkotmányt,
Korhoz szabjuk annak szavát.
Aki csal, lop, hazudik
Az, hazáról nem álmodik.
Hatalmat ne kapjon soha
Fektessük ezt alkotmányba.
Változik a világ mindig
Európa abban bízik.
Múltunkat is nézzük végre,
Legyen szív a magyar népbe.
Mit elvettek a századok
Azok ellen most lázadok.
Hallgassuk meg a szózatot.
Adjunk vágyat, hitet, szívet
Aki magyar mindenkinek.
Akarni kell szívünk szavát,
Akarni kell igaz hazát.
Minden nép hazája hol él,
Ha kell érte, folyik a vér.
A tatár, török távozott,
De más megszállókat hozott
Szívet, lelket kirabolnak.
Nemzetünk egy tiszta víz volt,
Mint nyáron a tiszta égbolt.
Süllyedünk a sárba egyre,
Sose jutunk fel a hegyre.
Én azt mondom fel, kell jutni
Fel kell jutni, azt kell tudni
Hogyan jussunk fel a csúcsra.
Összefogva kéz a kézben,
Sikerülhet én, úgy érzem.
Gyáva népnek nincs hazája
Ne mondják azt most reánk ma.
Szívem, lelkem azt akarja
Velünk legyen Isten karja.
Akarni kell százezerszer,
Sikerülni kell majd egyszer.
Árulóknak szavát vegyük,
Hatalomhoz ne engedjük.
Vigyázzunk minden szóra,
Ne hallgassunk a kígyóra.
Csúszik, mászik be a szívbe
Úgy beszél, mintha igaz lenne.
Attól félek, elront mindent,
A kígyónak sokan hisznek.
Külső, belső hazugságok
Megtévesztik a világot.
Törhetetlen legyen vágyunk,
Úgy, hogy senkit sose bántsunk.
/ Dugasz
István /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése