Szeptemberbe fordulva
Elmúlt
a nyár. Bár a szeptember még nyár és már ősz
is, de szinte hidegre, esősre fordult az idő. Lomha felhők mögé
bújik a Nap, itt-ott csillan ki közöttük a megkopott fény,
halkulóak a sugarak, - vagy záporok verik a kertet. Falevelek
fürdenek, remegnek a hűvös
szélben. A tücskök szerenádja is messzebbről
hangzik. Elcsendesedik a bokrok töve.
Vándorútra kelnek a költöző
madarak, messze délre
költöznek a fecskék, a gólyák. Gyerekzsivaj tölti meg az
óvodák, az iskolák ódon csendjét. Beérnek a gyümölcsök, a
szőlőfürtökön
zsongnak a méhek, a darazsak. A szeptember sokszínű
takarót
borít a tájra, lehullajtják leveleiket, levetik lombkoronáikat a
fák, a bokrok. Zordan tépdes mindent az őszi
szél,
pára zúdul a földre. Hervadoznak a virágok. Lassacskán
aranybarnára színesedik a szűkülő
világ.
Nagy a csend, csak a levelek sóhaja töri meg a természet
nyugalmát, amikor a fákról a földre hullva zizegnek, susognak.
A kertek alatt kopogtat az ősz - érezni már hűvös illatát. A levegőben párafelhők gomolyognak Visszasírjuk a nyár simogató melegét, és még reménykedünk a napsugár játékában, melengető ölelésében.
/Szomorúfűz /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése