Malavik Varadan

 

Beszélgetni olyan, mintha könyvet olvasnál. Bármelyik oldalra ellapozhatsz. Egyből odaugorhatsz a kedvenc fejezetedhez. Addig olvashatsz, ameddig csak akarsz, és azt olvashatsz, amit csak akarsz, és hidd el nekem, minden ember egy nagyon jó könyv. Ezért is szomorít el annyira, amikor egész emberi életeket sűrítenek bele 140 karakterbe vagy egy hangzatos szalagcímbe; mert az emberek nem ilyenek. Nem anzásított kivonatok vagyunk, hanem teljes emberi történetek, akik több figyelmet érdemelnek egymástól. Szóval mit csinálsz ebben a világméretű könyvtárban? Csak járkálsz fel-alá, és átfutod a keménykötésű kiadások címeit, vagy leveszel egy könyvet a polcról, kinyitod, és elkezdesz olvasni egy történetet? Te döntesz.

                                                           /     Malavika Varadan    /

                                                                                                          

Bauer Barbara

 

Kepes András

 

Gyakori vélekedés, hogy az ostobáknak könnyebb dolguk van az életben, hogy aki hülye, az boldog. Csakhogy ennek a nézetnek ellentmond a tapasztalat. Az állítás ugyanis azt feltételezné, hogy nem léteznek boldogtalan hülyék, holott naponta találkozunk zsörtölődő, gyűlölködő, ostoba emberekkel az életben és a neten. Fogadjuk el amolyan részkövetkeztetésként tehát, hogy nemcsak az intelligens lehet depressziós, hanem a hülye is. Márpedig, ha az intelligens, a hülye, a depressziós és a boldog párba állítható variációit vesszük - úgy is, mint: boldog hülye, boldog okos, depressziós okos, depressziós hülye - , akkor ez utóbbi kétségkívül a legpechesebb változat.

                                                              /   Kepes András   /

                                                                                                  

Barátság

 

Chris Noth

 

"Túl sok minden történik szinte azonnal. Levél helyett e-mailt írunk, a szemünk mindig jár valahol, ezt nézzük, azt olvassuk. Végeredményben ez boldogtalanná tesz, mert valótlanná válik kapcsolatunk az idővel. Mindent azonnal csinálunk, azonnal akarunk. Minden az ingerekről szól, pedig valami mélyebbről kellene szólnia, hogy eljussunk a dolgok lényegéig. A dolgok lényege például az, ami megkülönbözteti a levélírást az e-mail írásától. Nem csak érzelmi súlya miatt. Több idő kell hozzá, több csend, több elmélyülés. Már nem vagyunk jók az elmélyülésben, bezzeg az ítélkezésben! Nemcsak a lassításról van szó, hanem arról is, hogy lássunk és élményeket szerezzünk! Ez az életben mindenre igaz."

                                          /   Chris Noth   /

                                                                         

Kowalszky meg a Vega

 

Varga Emese

 

Az az igazság, hogy egy idő után kinőjük azokat az embereket, akik nem tudnak értékelni minket. Lehet, hogy csak a századik felismerés után, de elfogadjuk, hogy hiába gyönyörű az a kép, amit a fejünkben összeraktunk, a szívünkkel mégis érezzük, hogy nem teljesen a miénk. Mert egy idő után túlnövünk azokon, akik nem őszinték velünk. Akik olyanokat mondanak, amiket nem gondolnak komolyan. Akik miatt megkérdőjelezzük a saját józan eszünk, hiszen olyan könnyedén játszanak velünk és csavarnak az ujjuk köré, hogy még hónapokkal később is szédülünk.

Egy idő után nem engedjük vissza az életünkbe azokat, akik csak a nagy szavakban jók, de amikor tettekkel kellene alátámasztani azokat, hirtelen már nem olyan hangosak. Akik csak egy bizonyos oldalunkat kedvelik, akik csak a kellemes pillanatokra fizetnének be, de a komplexitás elől már menekülnének. Azokat, akik nem törődnek a vágyainkkal és szükségleteinkkel, mert túlságosan el vannak foglalva a sajátjukkal.

Kinőjük azoknak az ölelését, akik csak akkor vonnak magukhoz, amikor éppen kényelmes nekik. Kinőjük azokat a helyzeteket, amik már nem szolgálnak.

A sokadik szívtörés után már rájövünk, hogy nekünk kell magunkra jobban vigyázni. Hogy nekünk kell jobban előtérbe helyezni, hogy mi az, ami nyugalmat hoz, nekünk kell különbséget tennünk a folytonosan megszegett ígéretek és a megváltozott hozzáállás között.

És egy idő után rájövünk, hogy mi is megérdemeljük azt a szeretetet, amit adni tudunk a másiknak.

                                                         /    Varga Emese     /

                                                                                            

Todorovits Rea

 

Mindannyian vágyunk valamire, vagy valakire. Erről szól az élet, a vágyról. Van, aki otthonról álmodik, ami az övé, és nem veszi el senki. Van, aki társra vágyik, aki majd a sírig elkíséri.

Lesz, aki gyermeket akar, minden áron, bármi áron, akit óvhat egy, és ezer életen át. Sokan vannak, akik munkára vágynak, ahol önmaguk lehetnek. Van, aki mindent odaadna, szépséget, pénzt és karriert, mert egészségről álmodik. És lesz olyan, számtalan, aki ma is kenyérbe csomagolt szeretetért koldul majd az utcán.

Vágyunk, mert vagyunk. Ezer féle álommal, de a lényeg mégis ugyanaz. Reggel felébredni, és érezni, értelme van az ébredésnek. Legyen borús vagy napfényes a reggel, mind ugyanazt akarjuk. Érezni, hogy dolgunk van benne, hogy a sors ránk is vár, hogy van

még út, egyetlen apró remény, arra, hogy megélhetjük, átéljük a csodát. A csodát, amit úgy hívunk, boldogság.

                          /  Todorovits Rea   /

                                                             

Jász Géza

 

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

 

"Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes - van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetek letartóztatástok előtt, s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben!"

                                    /    Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin    /

                                                                                                     

Gandhi

 

Todorovits Rea

 

Sokszor azt érezzük, szűk már a világ, amiben élünk. Hogy szorít a kabát, kicsi a cipő, fáj a lét és bilincsnek érezzük azt, ahogyan élünk. Mert úgy hisszük, jönnie kell valaminek, valami baromi nagynak, valami eget rengetően szépnek, a jónak, amikor végre elmondhatjuk, ezért megérte. Amikor a szürke is gyönyörű és képes vagy megélni az őrült eszeveszett boldogságot. Amikor érzed, helyén a világ, a Tiéd és Te ott a közepén megérted, ezekért a pillanatokért érdemes élni.

De tudod és biztosan tudod, anélkül, hogy elindulnál nem fog menni. Anélkül, hogy a lehajtott fejed az égre emelnéd, nem fog menni. Anélkül, hogy elszakítanád a láncaid, nem fog menni.

Bátorság, amikor veszel egy nagy levegőt és megteszed az első lépést. Bátorság, amikor elbuksz és ismét megpróbálod. Bátorság, amikor akkor is elindulsz, amikor látszólag senki nincs veled.

Mert hinned kell abban, hogy az Élet csak jót akar. Hinned abban, hogy hozzon bármit a holnap, terel és nem engedi el a kezed. Hogy képes vagy megteremteni az állandóságot, amiben végre otthonra találsz.

                                         /   Todorovits Rea   /

                                                                                 

Wass Albert

 

Osho

 

"Hadd mondjam ki: az emberek akkor érzik jól magukat, amikor szerencsétlenek; és nagyon-nagyon kényelmetlenül feszengenek, ha boldogok. Ezt figyeltem meg emberek ezrein: a nyomorúság közepén találják úgy, hogy minden éppen olyan, amilyennek lennie kell. Elfogadják - ez felel meg a neveltetésüknek, az elméjüknek. Tudják, hogy milyen rettenetesek, tudják, hogy bűnösek. Azt tanítják, hogy bűnösnek születtél. Micsoda ostobaság! Milyen képtelenség! Az ember nem bűnösnek született, az ember ártatlannak született."

                                                                   /  Osho  /

                                                                                    

Ismeretlen

 

Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen.

                                                                          

Lőrinczi Emese

 

Gárdonyi Géza

 

“Nézd meg magadat. Honnan vagy? Nem csoda az, hogy vagy? Honnan vagy?

 És honnan van minden, amit nem emberkéz alkotott? A porszem? a felhő? a csillag? az árnyék,

 a víz s minden-minden! De legkivált te magad honnan vagy? Neked ez nem csoda…?”

                               /   Gárdonyi Géza /

                                                                   

Mahilot Tal

 

Czernay Hajnal

 "Eljön majd az idő, amikor örülsz a reggeleknek, a madarak dalának,

A fák ágai közt megcsillanó napsugárnak.

Eljön majd az idő, amikor áldod a múltad, mindazt amiben részed volt...

S tárt karokkal fogadod amit a jövő, lábaid elé hoz."

/ Czernay Hajna /

Ludányi Bettina

 

Egy nap rájössz, hogy a boldogságot sosem találod meg a külsőségekben; a munkában, a pénzben, a nagy házban, a drága autódban, az új ruhádban. A boldogság nem materiális dolgokból fakad, hanem a szíved legmélyéről.

A modern társadalom elvitte az embereket a külsőségek felé. Azt hisszük, hogy egy újabb drága holmival boldoggá tehetjük magunkat. Hogy pénzzel eltörölhetjük a fájdalmat, a gondokat és a kényelmetlenségeket.

Vigaszt keresünk a kedvenc piros magassarkúnkban és az újonnan vásárolt autónkban. Annyira, de annyira akarjuk, hogy valami kitöltse a lelkünk mélyén tátongó űrt.

Közben elfeledkezünk arról, hogy milyen értékes az élet.

A nagy pénzköltés közepette nem látjuk meg, hogy minden új dolog csupán rövid ideig csal mosolyt az arcunkra. Ám nem tesz igazán boldoggá. Hiszen a valódi béke és öröm belülről fakad. Olyan pillanatokból, amelyeknek örül a lélek.

Az igazi boldogság könnyű és felszabadító.

És nem lelhetünk rá a materiális világban.

Úgy gondolom, mindannyiónkat emlékeztetni kell rá, milyen szép az élet. Egy csodálatos lehetőséget kaptunk azzal, hogy megszülettünk. Valójában megannyi kincs vesz körül, amiket már észre sem veszünk.

Küzdünk, hogy meglássuk őket.

De sajnos máshol keressük, mint ahol vannak.

                        /    Ludányi Bettina   /

                                                              

Köszöntelek Március!

 

Köszöntelek, kedves szép március! Ibolyaszagú,

langyos leheletedet érzem már a levegőben.

Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.

Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben

a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai,

de a napot már te emeled az égre,

s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán

kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.

                /  Gárdonyi Géza /

                                             

Emlékezés Március indusára : Ady Endre

 

Jékely Zoltán : Március

  MÁRCIUSI

HÓ hull a márciusi hó gomolyogva,

s az ég felé lebeg érzelmesen;

mintha egyetlen, roppant sírhalomra

szállongna, hogy befedje csendesen.

Imé, az Ország télbe dermed újra

a vérbevert Szabadság ünnepén;

borzong az élők könnyes koszorúja

halott hősök mohásodó kövén.

Mert sok hős hamvad itt a halmok alján,

hol a szintből tünedez már a hant,

s kiontott vérükért nem vigasztalván,

 gyötri a föld a sok boldogtalant.

Tetemüket meg nem fiatalítja

nők szépítője, márciusi hó,

örök-életüknek egyéb a titka:

Emlékezés, mely a szívben lakó.

Így élnek ők. A föld alól, a hóból

– akár a Victoria Regia –

feltámad és népe szivére csókol

emberöltőnként a sok dalia.

Az éjszakában dombhát és morotva

lángnyelveket vet a magasba ki;

ki szent ügyért testét a földnek adta,

a lelke láng lesz s fog még gyújtani!

 Zúdulnak az idő molekulái

s reánk peregnek, mint a porhavak.

De lám, gázolják azok unokái,

akik termékenyítve porlanak.

S járván az elrendeltetésnek útját,

tán hihetik, hogy a véres babért

gonosz hatalmak sárba nem tapodják,

s nem tör fel majd lelkükből a Miért? 

(1939. március 15.)

                                    /  Jékely Zoltán  /

                                                                    

Március

 

Krancz Béla : Köszöntő

 KÖSZÖNTŐ

Végre újra tavaszodik,

még, ha ez most nem is látszik.

A Mecseken a hóvirág

már újra kinyílik.

Az ibolya,

és a tulipán, a párja,

e három,

a tavasz legelső virága.

S, mert olyan finom,

nemes, és egyszerű,

Talán ezért adjuk át,

mint a nőnap virágát.

Hiszen e naphoz,

ez illik igazán,

mert, nem csak ma,

kéne, hogy imádják.

A férfiak sorsát,

és örök gondját,

az életünk sóját,

magát a csodát.

Ezért ma köszöntjük,

ezzel megtiszteljük,

és, mindig szeretjük,

őket.

A titokzatosan egyszerű,

terhesen is gyönyörű,

anyákat és szeretőket,

vagyis, a nőket!

     /   Krancz Béla  /

                                    

                                     

Harpauer Márta : Március reggel

 

Tóth Árpád : Kora Márciusi napsugár

 KORA MÁRCIUSI NAPSUGÁR

A végtelenből jött, de a platánok

Hallgattak, a sok zord, kevély sudár,

- Csak villámtól reszketnek a titánok,

Mit nékik egy kis halavány sugár! -

S ő félve zuhant alá, a mogorva

Törzsek között oly sötét volt a kert!

De lenn egy csöndes, paraszti bokorra,

Egy alázatos, vak pajtásra lelt.

Akkor a sugár szelíd aranyszája

Súgott valamit, s meghalt a sugár,

Ám megszületett március csodája:

Ezer rügy-szemét rányitotta már

A vak bokor az elámuló estre,

S minden szeme a Végtelent kereste.

             /  Tóth Árpád   /

                                          

Március

 

Szép Ernő : Március

Tavaszi dalok

    Március

Március van, a tavasz

Elérkezett végre,

Jäger-inget vegyünk föl

S gyerünk ki a jégre.

Oh be szép a kikelet,

Oh be szép is, kérem,

Hull a finom hópehely

Lágyan és fehéren.

Mily szép bundák láthatók

Az Andrássy-uton,

Számba sem jő emellett

Makacs hörghurutom.

Most van részünk sok vidám

Mulatságban, bálban,

A sok koncert most terem

A fényes Royalban.

S el dehogy feledkezem

Ama bájos lányrul,

Ki a sarkon mosolyog

És marónit árul.

Kandallóhoz ülj mellém,

A koksz vigan serceg...

- Igy iródnak ezután

A tavaszi versek.

Március van, április jő

S mindjárt megjön Afrikából

Mind a madár, aki vándor.

Visszaszállnak konzekvensen

Gólya, fecske, mindahányan

Nagykendőben és bundában.

Milyen szép lesz, ha megjönnek

S kis fészkükben őket várja

Egy Meidinger-féle kályha.

     

            /   Szép Ernő  /

                                     

Márciuska