Sokszor azt érezzük, szűk már a világ, amiben élünk. Hogy szorít a kabát, kicsi a cipő, fáj a lét és bilincsnek érezzük azt, ahogyan élünk. Mert úgy hisszük, jönnie kell valaminek, valami baromi nagynak, valami eget rengetően szépnek, a jónak, amikor végre elmondhatjuk, ezért megérte. Amikor a szürke is gyönyörű és képes vagy megélni az őrült eszeveszett boldogságot. Amikor érzed, helyén a világ, a Tiéd és Te ott a közepén megérted, ezekért a pillanatokért érdemes élni.
De tudod és biztosan tudod, anélkül, hogy elindulnál nem fog menni. Anélkül, hogy a lehajtott fejed az égre emelnéd, nem fog menni. Anélkül, hogy elszakítanád a láncaid, nem fog menni.
Bátorság, amikor veszel egy nagy levegőt és megteszed az első lépést. Bátorság, amikor elbuksz és ismét megpróbálod. Bátorság, amikor akkor is elindulsz, amikor látszólag senki nincs veled.
Mert hinned kell abban, hogy az Élet csak jót akar. Hinned abban, hogy hozzon bármit a holnap, terel és nem engedi el a kezed. Hogy képes vagy megteremteni az állandóságot, amiben végre otthonra találsz.
/ Todorovits Rea /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése