Hónapokról versek ,idézetek .képek
Tavasz
Első
nap ibolya
Kankalin a másnap
Margarétát hínak
Harmadik pajtásnak.
Első nap gesztenye
Második a bodza
Harmadik délután
Az orgonát hozza.
Első
nap a béka
Második a fecske
Megszáll a pillangó
A harmadik este.
Álom az első nap
Csudálat a másik
Harmadik hajnalra
Szívem szakadásig!
/ Szép Ernő /
Minden esztendő tavaszán izgatottan várom az erdők mélyén élő, színes virágok újjászületését. Kedvező időjárás estén már február végén elkezdik szirmaikat bontogatni a téltemetők, a kikeleti hóvirágok, melyeket sorra követnek a többi, korán életre kelő fajok.
a virágok színes pompája sok örömteli pillanattal kárpótolt. A lombfakadás előtt nyíló virágok már mind ébren és teljes szépségükben álldogáltak a sudár fák óvó védelmében. Odvas és ujjas keltikék, erdei ibolyák, erdei madársóskák, erdei kutyatejek, erdei szélfüvek, foltos kontyvirágok, különleges szépségű tavaszi lednekek, piros árvacsalán, kerek repkények, fehér acsalapuk, üde sárga színű salátaboglárkák, bogláros szellőrózsák és egyedi megjelenésű kónya vicsorgók színesítették a megfakult avart. Az erdő mélyén halkan csörgedező kis patak mentén pedig, élénk sárga színű a mocsári gólyahírek álldogáltak csodaszép tavaszi virágcsokorba sokasodva.
A fák ágai már nem csupaszon álldogálnak, apró üde zöld levelek díszlenek rajtuk, a vadkörte, a vadalmafák és a kökénybokrok pedig hófehér virágba öltözve csalják a nektárjukra éhes rovarokat, és a turisták tekintetét. Gyönyörű ilyenkor a táj, a tavasz és a természet újjászületése valami csoda, mely szebbnél-szebb kincseket tartogat mindenki számára, aki az ösvényeit járja.
.jpg)
Victor Hugo
LÁSD, ÉRDES EZ AZ ÁG
Lásd,
érdes ez az ág, fekete; és a mennyből
az esővíz csupasz kérgére szüntelen dől;
de várj csak, megy a tél, s meglátod azután:
átüti egy levél kemény görcsét a gallynak,
véknyan, törékenyen, s te kérded: hogy fakadhat
ily zöld, ily gyönge rügy ilyen fekete fán?
Kérdezd, szerelmesem, kérdezd meg tőlem akkor,
hogy jaj! már kérgesen, érdesen annyi bajtól
lelkem, ha átsuhan rajta leheleted,
mért űzi, szökteti szikkadt nedveim újra,
mért tárja szirmait, és virágba borulva
s eléd hullatva mind, miért hajt verseket?
Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,
mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,
mert minden mély apály új hullámot dagaszt,
mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,
mert annyi kín után mosolyod rám vetetted,
mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!
(Nemes
Nagy Ágnes)
"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb.
Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek,
mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken.
Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol."
/ Cserna-Szabó
András /
TAVASZI ÉBREDÉS
Mily szép a csodás, szent ébredés!
Az illatozó, szerény kis virág.
Mily szép künn a hímes, üde rét,
Virágtól ékes, friss gyümölcsfaág.
Mily
szép a madárdaltól hangos
Határunkban a zöld erdő, berek…
Mily szép az Istent dicsérő lantos,
Ki új tavaszban zeng új éneket!
Mily
szép a hívő
szívben
a tavasz,
Ige szárnyán jött szent ébredés,
Elhal ekkor ajkakról a panasz,
Dermedtség helyett: – felengedés…
Mily
szép az Úrért égő
szeretet,
Mely szerte áraszt csodás illatot –
Tavasz kertjének ösvénye mellett
Isten legkisebb virága vagyok.
/ Vágréti Irma /
Tavaszhoz
Ifjú lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyítod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.
Hozd magaddal a pacsirtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.
S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.
Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;
Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!
/ Petőfi Sándor /
Április végén
A nap letette arany-koronáját,
s tüzet rakott a Mátra tetején.
Ott piheni ki égi fáradalmát
az erdős Mátra kéklő közepén.
A
lomb nem mozdul. A fűszál
is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.
S tengerként árad, nő a lágy homály.
Fölötte csak az Esti-csillag áll.
Az tartja az ég barna fátyolát,
a földnek éji árnyéksátorát.
Álmodom-e,
hogy itt van a tavasz?
A kályha mellett róla álmodunk,
pedig a tél künn csendesen havaz,
s pelyhes a hótól minden ablakunk.
De nem, én mostan mégsem álmodom:
ibolya van a kerti asztalon;
enyhe az est; illatos a virág;
virágzó fák közt kél a holdvilág.
A
földön az éj sötét fátyola,
s a fák az éjben mind fehérlenek:
ruhájuk talpig csipke-pongyola,
s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.
Fehér
erdőn
fehérlő
holdvilág,
fehéren égő örök csillagok,
mi szép vagy te, fehér álomvilág!
Öledben én is csak árnyék vagyok.
/ Gárdonyi Géza /
Április.
Szégyelld
magad április,
Bolond időt hoztál
Mondhatom hogy
Szépen be is mutatkoztál.
Ahelyett hogy napfénnyel,
Ragyognál az égen
Szürke fellegekkel,
Borítottad szépen.
Szelek fújnak egyre
Kergetik őket,
Idezavarod most
Az áztató esőket.
Elseje van igaz,
De nem lesz a mentséged,
Simogatnod kellene
Réteket, mezőket.
Szegény rigók is
Rakják már a fészket,
Szorgos munkájukat
Kárörömmel nézed.
Ne szórakozz április,
Tavasznak kell lenni
Napfényben, kék ég alatt
Kellene már ülni.
Kávémat a kertben
Iszogatnám én már,
De itt állok az eresz alatt
Köntösben oly bambán.
Tujáimat lengeted,
Fújod most a széllel
Mit kezdjek most én
Ezzel az idővel?
Szürke vagy és sivár,
Pedig a lelkem vár
Madárdaloktól hangos
Minden erdő s határ.
Már csak napod fénye
Hiányzik az égről ,
Ne is suttogj nekem
Csodás kikeletről!
Hiszem hogy ha látom,
Eltéve nagykabátom
Ruháimat könnyű
Pulóverre váltom.
Addig amíg nem lesz
Tavaszias az arcod,
Jobb ha átgondolod
Mit sem érő harcod.
Nem is leszünk jóba
Ha ezt így folytatod,
Most rajzoljak az égre
Magamnak egy napot?
/ Lukács Judit /
Vers ifjú barátaimnak, áprilisról
Figyeld
a tavaszt, szép április
víg ébredését, a meggyvirágot,
erdők és mezők illata friss,
sarlót kapálnak a kovácsok.
Nézd,
készül a nyár, gyümölcsök
bölcsőjét ringatja már a szél,
lassan fölszakadozik a pörzsölt
kukoricások helyén a tél.
Minden
mozdul, zajong, a határ
teli füttyel, tompa püffögéssel,
nyugodt szigetre senki nem talál,
fának dűl a kapás, úgy ebédel.
Azt,
ami új, lásd, április hozza,
a szántóföldeket átöleli,
vigyáz- nyárra beérjen a búza,
a barmot zöld mezőre hajtja ki.
Április,
tavaszi ég szülője,
a szíveinkbe hozd meg a dalt,
legyen a földnek búzája, szőlője,
legyen hite, hogy minden ág kihajt.
/ Tarbay Ede /
Köszöntelek Április
Köszöntelek
Április
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Menyasszonyi ruhába
Madár kórus zengi
Élet virulását,
Április hó ragyogását
Virág özön nyitását
Köszöntelek április
Szeszélyek képmása
Tiszta égbolt
Nap ragyogása
Madár csicsergése
Vadgalamb búgása
Felébred föld
Virágba borulása
Szívet, lelket felrázó
Lélek újulása
Zöld mező kivirulása
Madarak násztánca
Aranyeső sárga virága
Gyöngyvirág bimbó fakadása
Rigók füttykoncert adása
Zümmögő méhek dolgos sokasága
Beborul az ég, ha úgy hozza kedved
Szél cibálja a fákat
Hullik virága a szilvafának
Szirmaik hóesésként szállnak
Mégis köszöntelek, te kedves
Tavasz szép hónapja
Lelkem vidító szép Áprilisa
Reményt sugárzó tavasz hozója
/ Erdős Anna /
Április
Április játszik velünk most áprilist
küldve ránk hideget, meleget
görgetve Napot, felleget
egyszerre sír és kacag is
játszik velünk a kis hamis
Nap süt, melege selymén ámulsz
vélnéd, ez már maga a május
szél támad, hó száll, eső pereg
visszatér fázós novembered
felhők mögül megint a Nap kacsint
április játszik velünk most áprilist
/ Jáger László /
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
