Április.
Szégyelld
magad április,
Bolond időt hoztál
Mondhatom hogy
Szépen be is mutatkoztál.
Ahelyett hogy napfénnyel,
Ragyognál az égen
Szürke fellegekkel,
Borítottad szépen.
Szelek fújnak egyre
Kergetik őket,
Idezavarod most
Az áztató esőket.
Elseje van igaz,
De nem lesz a mentséged,
Simogatnod kellene
Réteket, mezőket.
Szegény rigók is
Rakják már a fészket,
Szorgos munkájukat
Kárörömmel nézed.
Ne szórakozz április,
Tavasznak kell lenni
Napfényben, kék ég alatt
Kellene már ülni.
Kávémat a kertben
Iszogatnám én már,
De itt állok az eresz alatt
Köntösben oly bambán.
Tujáimat lengeted,
Fújod most a széllel
Mit kezdjek most én
Ezzel az idővel?
Szürke vagy és sivár,
Pedig a lelkem vár
Madárdaloktól hangos
Minden erdő s határ.
Már csak napod fénye
Hiányzik az égről ,
Ne is suttogj nekem
Csodás kikeletről!
Hiszem hogy ha látom,
Eltéve nagykabátom
Ruháimat könnyű
Pulóverre váltom.
Addig amíg nem lesz
Tavaszias az arcod,
Jobb ha átgondolod
Mit sem érő harcod.
Nem is leszünk jóba
Ha ezt így folytatod,
Most rajzoljak az égre
Magamnak egy napot?
/ Lukács Judit /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése