Vers ifjú barátaimnak, áprilisról
Figyeld
a tavaszt, szép április
víg ébredését, a meggyvirágot,
erdők és mezők illata friss,
sarlót kapálnak a kovácsok.
Nézd,
készül a nyár, gyümölcsök
bölcsőjét ringatja már a szél,
lassan fölszakadozik a pörzsölt
kukoricások helyén a tél.
Minden
mozdul, zajong, a határ
teli füttyel, tompa püffögéssel,
nyugodt szigetre senki nem talál,
fának dűl a kapás, úgy ebédel.
Azt,
ami új, lásd, április hozza,
a szántóföldeket átöleli,
vigyáz- nyárra beérjen a búza,
a barmot zöld mezőre hajtja ki.
Április,
tavaszi ég szülője,
a szíveinkbe hozd meg a dalt,
legyen a földnek búzája, szőlője,
legyen hite, hogy minden ág kihajt.
/ Tarbay Ede /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése