Lukács Judit : Májusi orgona

 Májusom

Májusi orgona illatát hordja a szél , a természet teljes erejéből él,

Lüktet és lélegzik ,ontja napsugarát, szórja hegyeken völgyeken át.

Viszi a virágport , szórja szanaszéjjel , teszi ezt pompás szenvedéllyel ,

Hirdeti lásd , szebb a világ , minden mit tervezett hát valóra vált.

Nyílnak a szivekben csoda szerelmek , magányosok is társra lelnek ,

Tágulnak a szemek , látni akarnak ,nem állja útját semmi a pataknak.

Csobog és robog mossa a köveket , a fecskék most újra itt fészkelnek,

Lekerül a ruha , kivillan a váll , barnára süti a meleg napsugár.

Népes az utca , virul a táj , elmúlik minden ami nagyon fáj ,

Enyhülnek a téli mélyen lévő sebek , jó doktor mindenre a kikelet.

Ráncolt homlokok újra kisimulnak , utat mutatnak a nyomasztó gondoknak,

Esti szellő szabadba csalogat , lakói lesznek a téren a padoknak.

Kacajok szállnak , sok vidám nevetés , nem hagy nyugton a késztetés,

Hogy menj , fedezz fel új dolgokat , ne halassz semmit , éld át a napokat.

Ne túléld , használd azt ki , vár rád nagyon már ott messze valaki ,

Menj , siess , ne várj majd a holnapra , nincs más , csak ma van , ma!

Igen , tétova pillanatok gyorsan tovatűnnek , ne engedj a zord időnek ,

Cselekedj hogy nevethess , hogy szeretve ölelhess , hogy valaki

Karjában örömben fürödhess , hogy odabújhass , hogy kivirulhass ,

Magadból kivetkőzve bátran álmodozhass , érezhesd milyen jó

Egy szerelmesen súgott neked címzett kicsi szó , suttogó , alig hallható.

Ne mondj le róla , ne hallgass az oktatóra ki mint él , úgy itt él , te most

Tegyél a holnapért , hogy minden hónap május legyen , ha máshol

Nem is de a te szívedben , mindig viruljon a május illata , orgonák

Nyíló pompás zamata , égjen lelkedben az akarat ,te éled a saját sorsodat!

Május , kimondani is oly jó , lelkesítő pezsdítő és biztató , most hunyd

Le a két szemed , itassa át a lelkedet a tavaszi lágy lehelet , hagyd

Hogy érezhesd forró vágy járja át a testedet , s nézd már repít is

A képzelet , leküzdve a messzeségeket , átugorva szédítő mélységeket.

Menj , most eljött a pillanat , ne tétovázz válts való álmokat , hidd ,

Hogy ez már régóta jár neked , felejts el minden előitéletet , harcod

Feledd , azt befejezd , nincs hátra más csak az elszánt cselekedet,

Igy megleled szerelmedet , ne késlekedj , mert elveszítheted , most

Még mentheted , utána már csak kérheted , egy csoda adja vissza neked!

                                     

                                        /  Lukács Judit  /