Májusi kert
Nem
alhatol
a májusi kert
hangjaitól
éjszaka sem.
Hányféle fütty:
rigók, seregélyek, cinkék!
S ami fölcsattog,
nem is ének,
torokpróba csak,
csöpp jeladásnyi
zászlója a reménynek,
mit a tél
ez idén se tudott elásni.
Zöld levelet
lengetnek a szelek,
aztán lehasalnak a fűre.
Megszólal a tücsök
reszelős hegedűje.
Üzennek
mindég ugyanazzal a dallal
a végtelennek.
Mióta
színét váltja a tájék,
s rügyek,
madarak
nyitják ki szemüket
a nap alatt,
hogy be ne teljenek vele
éjszaka se!
És végtelen változatokkal
trillázza az örök-egy dalt
a májusi kert
/ Vidor Miklós /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése