.jpg)
Hónapokról versek ,idézetek .képek
Radnóti Miklós : Száll a tavasz
Száll a tavasz
Előhang az eclogákhoz
Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék
lánggal lobban az ég.
Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság
angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.
Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.
Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,
lent nem pattan a jég.
Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles
hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!
rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!
ébredj már aluvó!Radnóti Miklós: Száll a tavasz
Előhang az eclogákhoz
Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék
lánggal lobban az ég.
Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság
angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.
Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.
Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,
lent nem pattan a jég.
Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles
hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!
rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!
ébredj már aluvó!
/ Radnóti Miklós /
.jpg)
József Attila : Tavaszi ének
Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyilik minden berek
– A vérem játékos gyerek –
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! –
Csak Márta nincs sehol.
Havas telekre zsenge fű,
A szellő nádi hegedű,
Rügyeznek ifjú lányszivek,
Az arcokon derű!
Csikó nyerít szerelmi vészt
S a torkom fölkiáltni készt:
– Vén Földünk hogy forog!
S a kék ég is milyen magas,
– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!
– Reá ha gondolok.
Itt ékes, hímes szőnyegek,
Ott északon a bús hegyek,
Hol nem gondolnék rá soha –
De arra nem megyek…
– Rikolts, dalolj szegény torok:
– Ihaj, a Földünk hogy forog!
Ihaj szerelmi láz!
Mig jő a Tél, ki béhavaz
– Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! –
S a halál citeráz.
/ József Attila /
1922. június 18.
Aranyosi Ervin : Itt a tavasz
ITT A TAVASZ
Megjött
hát a tavasz,
rügyeznek a fák,
hallgasd a madárdal
vidám dallamát!
Frissül a levegő,
a szél is dalol,
Sándor, meg a József
itt jár valahol.
Lábnyomukban lépked
büszkén Benedek.
Zsákjukban meghozták
a várt meleget.
A világ fényben fürdik,
Ragyog a napunk,
mosolyog az ég is,
vidámak vagyunk.
Kedves Tavasztündér,
vártunk már reád
varázsold a telet,
szép tavaszra át.
Színes virágokkal
terítsd a mezőt!
Készíts új világot,
szebbet, élhetőt.
/ Aranyosi Ervin /
.jpg)
.jpg)
Édes Gergely :Némely tavaszi madarakról
Némely tavaszi madarakról
Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta
És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,
Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel
S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.
A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban
Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.
A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek
Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.
A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász
Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc!
A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz!
A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét.
Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír!
Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió!
Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!
Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!
S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének:
Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt?
Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már
Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl.
Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már
Nemdenem a citerám végyem örömmel elő?
Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának
Amikor a napfény gyenge mezőre kihív,
Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat
Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk.
Aki beléjek adott egymást értő különös szép
Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok.
Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját
Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik;
Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén
Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat.
Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang
Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt.
Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról
Mindazokat nékünk engedik által ezek.
Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott
Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk.
Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja
Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg.
Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk:
Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura!
/ Édes Gergely /
Versek a tavaszról
Versek a tavaszról
Talán
mindenki által a legjobban várt és szeretett évszak a tavasz.
Ilyenkor új életre kel a természet, a hosszú tél után kisüt a
nap, és az emberek kedve is sokkal jobb lesz.
"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...)A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."
Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs
Itt hát a kikelet!
Elérkezett amire már oly sokan vártunk! Néhány napja még ámulva néztük, hogyan szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és most már valóban tavasz lesz...
A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.
Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!
Tavaszi
hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!
Áprily Lajos : Március
Március
A
Nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban,
s hökken e hó a hideg havason.
Barna patakja
Napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?
/ Áprily Jajos /
A tavaszi napéjegyenlőség
A tavaszi napéjegyenlőség idején, Gergely nap után közel egy héttel érkeznek
ők hárman, akik a melegért felelősek a magyar néphit szerint.
A tavaszkezdetnek számító Sándor-, József- és Benedek-napot a hagyományőrző paraszti világban elsősorban az időjóslások kapcsán emlegették. Nem csoda, hisz a gazdálkodó ember figyelme ezidőtájt egyre inkább a természet felé fordult, s az újjászületés ténye vált elsődlegessé.
A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek, és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK ZSÁKBAN HOZZA A MELEGET. ÁM HA ÜRES EZ A ZSÁK, NEM KAPOD CSAK HARMADÁT."
Birtalan Ferenc : Március jön
Március jön
megint
tavasz jön
megint tavasz
ibolyaszép
kankalingyönyörű
vissszapörögnek az évtizedek
és kisfiú vagyok
újra kamasz
szerelmes a simogató márciustól
hiába tudom
semmi sem igaz
kigombolt ingembe bújó szél se
és mégis
megbolondulok érte
a rigóénekért
gerleszóért
a mandulafa
rózsaszín-fehér díszben
olyan egyszerű tiszta
szinte azt hiszem van isten
bár kókler módon csinálja
minden tavasz ugyanaz
semmi dráma
nézed ahogy jön
lányhaja leng
elfelejtesz káromkodni
mert mégis csak
ő a drága
/ Birtalan Ferenc /
.jpg)
Hirth Éva : Valamit sodor a szél
Valamit sodor a szél
Március
van, valamit sodor a szél,
még a szellő is nékem mesél,
lelkem,elmém elcsendesedik,
a kokárda a kebleken ékeskedik.
Az
Országom már oly sokat szenvedett.
Jó Hazám zászlaját vigyétek!
Harsogjon, zengjen a nemzeti dal!
Mi szívünkbe, még most is belemar.
Zászlónkat
magasra fújja a szél,
hűségesek leszünk hozzád, bármi is ér,
soha nem feledjük vörös véretek,
nem feledjük,hogy a csatamezőn... elvéreztetek...
Lehet
az élet mostoha, és történjen bármi,
az Országot s a Hazámat akarom szolgálni,
ti ,ki életeteket feláldoztátok,
hogy az Országunkért kiálljunk, elvárhatjátok.
Lehajtott
fővel
Petőfi szobrához
érünk,
tőle segítséget már hiába remélünk,
a Nemzeti dalban mindent leírt nekünk,
csak meg kell értenünk,és szavait követnünk.
/ Hirth Éva /
Juhász Gyula : Március indusa
Március indusa
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
/ Juhász Gyula /
.jpg)
József Attila :Március
Március
1
Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csúcsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag
Mit ír a hírlap? Dúl a banda
Spanyolhonban és fosztogat;
Kínában elűzi egy bamba
tábornok a parasztokat
kis telkükről. Had fenyeget,
vérben áznak a tiszta vásznak.
Kínozzák a szegényeket.
Hadi uszítók hadonásznak.
Boldog vagyok: gyermek a lelkem;
Flóra szeret. S lám, álnokul,
meztelen, szép szerelmünk ellen
tankkal, vasakkal fölvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzgóság e söpredékben.
S csak magunkból nyerek vigaszt,
erőt az élet érdekében.
2
Zsoldos a férfi, a nő szajha,
szívüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is föl van fújva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kívül.
Számol ezzel a gondos elme.
A megbántott Föld ha kihűl,
ég Flórám és szívem szerelme.
Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, –
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.
/ József Attila /
Március elseje, márciuska
Szláv és dák legendák is őrzik a tavasz első napjának ünnepét. Az egyik dák dajkamese úgy jegyzi, hogy egy sárkány ellopta a napot három évszakkal együtt, a nyarat, tavaszt, az őszt bekebelezte, és így a világra örök sötétség és farkasordító hideg szakadt. Ezt aztán még maga a tél is megelégelte, és az embereket megszánta, a hideg ura nekiment a gonosz pikkelyesnek, és visszaszerezte az évszakokat meg a napot, ám az ősgyíkkal való küzdelemben a tél halálosan megsérült és a vére a hóra hullott, ott, a cseppek nyomában azonban hóvirágok bújtak elő, így ők lettek a tavasz hírnökei. Ezt a szimbolikát, színvilágot látszik éltetni az a fentebb említett szokás is, amely szerint, ki tudja már, mióta, de Vlagyivosztoktól Bukaresten át, a bolgárokig és nem bezárólag, a férfiak piros/fehér szalagos vagy sodort cérnás szerencsehozó lóherés, vagy hóvirágot mintázó kitűzőt ajándékoznak a hölgyeknek március elsején.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)