Valamit sodor a szél
Március
van, valamit sodor a szél,
még a szellő is nékem mesél,
lelkem,elmém elcsendesedik,
a kokárda a kebleken ékeskedik.
Az
Országom már oly sokat szenvedett.
Jó Hazám zászlaját vigyétek!
Harsogjon, zengjen a nemzeti dal!
Mi szívünkbe, még most is belemar.
Zászlónkat
magasra fújja a szél,
hűségesek leszünk hozzád, bármi is ér,
soha nem feledjük vörös véretek,
nem feledjük,hogy a csatamezőn... elvéreztetek...
Lehet
az élet mostoha, és történjen bármi,
az Országot s a Hazámat akarom szolgálni,
ti ,ki életeteket feláldoztátok,
hogy az Országunkért kiálljunk, elvárhatjátok.
Lehajtott
fővel
Petőfi szobrához
érünk,
tőle segítséget már hiába remélünk,
a Nemzeti dalban mindent leírt nekünk,
csak meg kell értenünk,és szavait követnünk.
/ Hirth Éva /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése