Nyár
Pipacsok színe bólint,
a rét piros sebét
zölden kötözi be a táj.
A legelésző bárányok
zarándok bogáncsot cserélnek,
s az izzadt meleg
forró bilincsbe fogja
a bágyadt délidőt.
Zörög a patak,
és inni térdel hozzá
a szédelgő délibáb.
Eltagadott árnyékok
sovány testtel
várakoznak a fák alatt.
Majd előlépnek,
ha súlyát vesztve
trónjáról legurul a Nap.
Száraz rögökre áll,
s onnan strázsál
a sokáig virrasztó fény.
Meggyúlik körötte
a reszkető messzeség,
a vetés közt tűzként lobog,
s tikkadt szántók közepén,
barázdák közé heveredik
izzó szívvel a nyár.
/ Cher Louis /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése