Nyári örömök
Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem
hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden
percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek,
miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a
hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely
harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének
kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember.
Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg
reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak,
tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra
megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon?
Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.
/ Marc Lévy: Mint a mennyben /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése