Komjáthy Jenő : Májusi reg

MÁJUSI REG

Nézd, kedvesem, a rét, az erdő

Milyen bübájban ég,

A táj milyen gyönyört lehellő,

S mily mámoros a lég!

Mily harmatos, mily friss a rózsa,

Hogy csattog a madár,

S mily pajkosan lejt a sióra

A fürge napsugár.

Mily puha, bársonyos a pázsit,

Mily enyhadó a lomb,

A léglakó hogyan cikázik,

Hogy ömleng és csapong.

Hogy zümmög, zsong, zeneg a légkör,

A föld mi dús, pazér!

A szem kigyúl a büszke kéjtől,

S a szív imára kél.

Mily balzsamot lehel a szellő,

Ah, milyen illatár!

Ott keleten a kósza felhő

Biborruhába jár.

És milyen új, mily üde minden,

Mily ifjan ragyogó!

Mit érezek, mit látok itten,

Az ki se mondható.

Oly bűvös reg, oly szent tökélet,

Milyen még nem vala;

Az éden ez talán, az élet

Legelső hajnala.

Ez nem a tegnap, nem a régi,

Elkoptatott alak:

Mostan születtünk, most jövénk mi

E fényes színre csak.

Nincs múlt, sötét idő mögöttünk,

Itt minden dús jelen;

Az élet ormán, ott fölöttünk

Virraszt a Végtelen.

Ó, hallga, hallga! Milyen érzés,

Mily bűvölő zene!

Mintha szivünkkel a teremtés

Összhangban zengene.

Milyen jóságos, nézd, a napnak

S fönséges arca ma!

Milyen csodás vágyak ragadnak

El minket, Éloa?

Ily bűvös reg, ily szent tökélet

Még sohasem vala;

Az éden ez, bizony, az élet

Legelső hajnala.

Úgy érzem, hogy minden, de minden

E percben születék -

És e dicső világot Isten

Mostan teremti épp.

/  Komjáthy Jenő   /

[Szenic, 1892.]