Az első sárga levél
A
fák alatt feküdtem,
Merengve fölfelé.
Hát ellibeg fölöttem,
Bénán, aszály-ütötten
Egy sárga tölgylevél.
Könnyelmű
szél
zilálja
Az asszu lombokat,
De nem leng több utána,
Csak ő az ősz leánya,
Az első áldozat.
Egyetlen,
aki lenni
S nem-lenni is megért.
Valami hívja menni
- Menni-e vagy pihenni? -
Nem kéri, hogy miért.
Mért
éppen ő
az első?
És mért ilyen korán?
Mért nem dajkálta eső
Kis életének első
És utolsó nyarán?
Nem kérdez és nem lázad,
Panasza, könnye sincs.
Hűlt erein alázat
Halk zizegése bágyad
És lelkemen legyint:
"Törvényemet
betöltöm:
Édes volt odafönn,
És jó lesz lenn a földön.
Azt, ami lesz, köszöntöm,
Ami volt, köszönöm."
/ Sík Sándor /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése