Kopogtat az ősz
Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt;
pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az
árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az
őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták
ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul
felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul
eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és
beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben,
melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban
élünk és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket,
és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink
során.
(Pam
Brown)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése