Július csatája
Itt
a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.
Ez
a jó, ez az én kék-piros évszakom,
az
őrült
július! Méz sűrűn-vastagon
folyik
fény
s levegő,
s minthogyha belefőzött
kertek
- málna, barack - fűszereznék,
gyümölcsök,
párolgó
rubinok; s ha szemem lecsukom,
bundaként
nyalogat minden kis fuvalom,
lebegő
bundaként
a bársonynyelvű gőzök.
De
most szent ez a tűz,
e pokol, sűrít, érlel.
Hűl
a Bak, fűt a Rák,
forr a világkazán:
most
küzd, előre,
most küzd
meg a Nap a téllel!
Az
ősz
már
a csata eredménye. Sovány,
vagy
dús? -: most dől
el, itt, az izzadó
határban,
s
fent, az istentelen, rőt-azúr
Szaharában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése