Költészet napja
Április
-Nem kell várnod -mosolygott a tölgy ezer ránca és a fa mögül előlépett Április.A Tavasz kitárta karját.
-Mindig az és mindig más....-susogott és lágyan átölelte a lányt.
-Mindig más és mindig az....omlott a lány az ölelésben,s akkor egyszerre bódult alkony lett az erdőn.A vacsoracsillag szemérmesen behunyta szemét,a békák kórusa nászindulót pengetett.
/ Fekete István /
-Nem kell várnod -mosolygott a tölgy ezer ránca és a fa mögül előlépett Április.A Tavasz kitárta karját.
-Mindig az és mindig más....-susogott és lágyan átölelte a lányt.
-Mindig más és mindig az....omlott a lány az ölelésben,s akkor egyszerre bódult alkony lett az erdőn.A vacsoracsillag szemérmesen behunyta szemét,a békák kórusa nászindulót pengetett.
/ Fekete István /
Április bolondja
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!
( Juhász Gyula )
Áprilisi zimankóban
Be kár, hogy a szél nem gólya,
Akkor leszállna a tóba,
Káka között lesne békát
S nem űzné e gonosz tréfát.
Be kár, hogy a hó nem fecske,
Eresz alatt csicseregne,
A fiának hozna férget
S nem didergőt vén legénynek.
Egy fecske még nem a tavasz,
És egyetlen gólya sem az,
De egy gólya meg egy fecske
Hírmondónak elég lenne.
Hírmondónak, hogy csak várjam
Meg még ezt a tavaszt bátran.
Lesz még virág egy-két kertben,
Mit nekem kell elültetnem.
( Kacsó Sándor )
Be kár, hogy a szél nem gólya,
Akkor leszállna a tóba,
Káka között lesne békát
S nem űzné e gonosz tréfát.
Be kár, hogy a hó nem fecske,
Eresz alatt csicseregne,
A fiának hozna férget
S nem didergőt vén legénynek.
Egy fecske még nem a tavasz,
És egyetlen gólya sem az,
De egy gólya meg egy fecske
Hírmondónak elég lenne.
Hírmondónak, hogy csak várjam
Meg még ezt a tavaszt bátran.
Lesz még virág egy-két kertben,
Mit nekem kell elültetnem.
( Kacsó Sándor )
Márciusi nap
Nincs hétköznapibb csoda a napnál. Nincs bujtogatóbb, mondhatnám, szellemibb élmény az első tavaszi napsütésnél. A föld rögtön megérzi: taraja, bőre megpirkad. A fák rögtön megérzik: alig hallhatóan ropognak. A madarak pedig, felejtve a tél cenzori szigorát, pillanatok alatt olyan szabad és jó közszellemet teremtenek a levegőben, érvelnek, buzognak, feleselnek, hogy aki hallja őket, megirigyli.
Csoóri Sándor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)