Gárdonyi Géza : Október

Gárdonyi Géza
   Október

Olyan most a mező reggelenként, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha, nincs éléstár!

A természetnek nyomorult kis mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére, föl a napban néző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok hideg porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek, hogyan lehetne menekülni?


Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu

Október

Októberi nyár

Pompáznak őszi virágok,
sárgul a hársfalevél,
pironkodik az ég alja,
fecskemadár útra kél.

Zümmögnek most is a méhek,
kaptárba visznek mézet,
készülnek a hosszú télre,
szorgoskodnak ezerrel.

Arcokra mosolyok ülnek,
az őszi nyár simogat,
nékünk napsugarat küldnek`,
erdő, rét, hegy hívogat.

Szellemünk is megújul most,
szikrázik a gondolat.
Friss erővel harsog a szó,
nem merengő, biztató!

/  Schrenk Éva  /     

Benedek  Elek születés napja!

A kávé világnapja

Fésűs Éva: Szeptemberi szomorúság

Szeptemberi szomorúság

Valaki titkon oltja a fényt.
Valaki búsan jár a mezőkön,
lankad a mályva, halkul az ének,
valaki oltja a fényt.

Valaki titkon szívja a bort.
Szökik a szesz e pincevilágból,
apad a szívünk, csöpp csodahordó,
valaki szívja a bort.

Valaki titkon törli a színt.
Sárgul a lomb és sápad az arcunk,
ráncosodik már körte az ágon,
valaki törli a színt.

Valaki titkon lopja a dalt.
Vízben a békák mind berekedtek,
hallgat a mély kút, némul a visszhang,
valaki lopja a dalt.

S valami nagyon fáj, ami nincs.
Valaki titkon jár a mezőkön,
érzem a létét, és a szívemben
valami fáj, ami nincs.

         /  Fésűs Éva   /

                                

Szép szeptemberi napokat!

Csukás István: Ez a tányérképű szeptemberi hold

 Ez a tányérképű szeptemberi hold

Ez a tányérképű szeptemberi hold
álmos kíváncsisággal követ, reggel
tejért ballagunk a boltba, azután
kiülünk a tópartra, nézegetjük a vizet,
lassan átmos őszi nyugalma, neki
az arcát tükörben, nekem a lelkemet,
bámulunk lustán a nyár után, nagy
tarka lepkeszárny, hova tűnt, majd azon is
elmerengünk, hogy mivé lesz ez az őszi
zűrzavar, hiába tudjuk, fel sose fogjuk,
majd leborotválja a tél a vízből
kiálló sörtét, torzat, holdat, zűrzavart,
a hegy mögött már feni fagy-élű kését.

  /  Csukás István  /

                                

Sík Sándor: Szeptemberi lomb

Sík Sándor : Szeptemberi lomb     

Szeptember

Jaj, ezek a homályos reggelek,
amikor minden vágy a nyár után hal!
Huszonöt éve, fázós kisgyerek,
az iskolába indultam apámmal.
A kert fölött már leng a szürke szál,
hörögve gördül már a szomjú hordó.
A kőfalnál lecsüggedt fejjel áll,
s sziromtalan borzong a napraforgó.
De túl a hegyről már a fény ízen,
a nap hideg gyöngyös levélre csillan,
s felgyújtja borzongó, sötét szívem,
mint egy homályos kis körtét a villany.

   /  Áprily Lajos /