Aranyosi Ervin : Decemberi köszöntő

December köszöntő

Nézze meg az ember!

Eljött a december,

hűvös, hideg szélbe

burkolt szeretettel.

Ám, ha ez is tetszik,

szívünk felmelegszik,

a hideg helyére,

a jóság telepszik.

Tárd csak ki a szíved,

másét szelídítsd meg,

legyél édessége

a keserű íznek.

Legyél fénylő lámpa,

s ebbe a világba,

szórd szeretet fényed!

Örüljön, ki látja!

        /   Aranyosi  Ervin  /

                                     

                                    

Lona : Megérkezett december

Megérkezett december

Megérkezett december, hideg volt a reggel!
De ennek itt az ideje, csak karácsonykor hó essen!
Most még a nap kicsit kisüt, hogy a mi kedvünk boldogabb legyen!
De nem szomorkodom, hogy december lett!
Hiszen így szép az élet, hogy múlnak a napok, telnek a hónapok!
Néha megállok, a tavaszt így várom!
Várom a megújulást, de várom most a havat is hozzá!
Várom, hogy hó is essen mert vidámság lesz én érzem!
Tudom sokan nem szeretik a telet, mert akkor zord, kopár minden!
De nem igaz, nézd meg mennyire szép olyankor is minden!
Emlékszem gyerekként a domboldalon szánkóztunk sokat, mennyi kacagás volt, mennyi jó móka!
Kint voltunk róttuk a köröket, ki csúszik a szánkóval sokkal messzebbre!
Ezeket a pillanatokat várom újra decemberben!

Legyen vidám, boldog pillanatban mindenkinek így decemberben
 
       /   Lona  /

December

Decemberi köszöntő : Gani Zsuzsanna

December köszöntő

Köszöntelek, zord december,

érzem már fagyos érkezésed.

Egy időre elidőzhetsz,

hozz le a Földre békességet!

Szórj a földre puha álmot,

csillámlót, puhát és fehéret.

Lábujjhegyen járj-kelj köztünk,

ne keltsd fel az alvó vidéket!

Csipkézd fel a kopasz fákat

tűhegyes, gyémántos fogakkal,

és növessz jégcsaporgonát,

hadd szóljon csodaszép sípokkal!

Aztán siess messze, tova,

de hagyj még itt egy csöppnyi reményt,

hitet, egy kedves, szelíd szót,

hadd melegítse fel a szegényt.

               

                         /   Gani Zsuzsanna    /

                                                     

         

Üdvözöllek November!

Márai Sándor:Négy évszak ( November )

Márai Sándor Négy évszak
(részlet)

November

A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.

Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.

Dsida Jenő :Száraz ág

Novemberi hold

Novemberi hold
  A holdat bámulom,
  a holdat,
a november öléből burjánzó
  ködben
  csapzottan-lógó teliholdat,
  hamar besötétült,
  kétszer is odamegyek az ablakhoz
  és a november-asszony
terebélyes szoknyáiból
  bágyadtan fölbukó holdat
  figyelem,
  a véres teliholdat,
korán fekete lett a délután,
  feketerigók csettegnek
  és én a halálos lókoponyájú holdnak,
  a lüktető homlokú teliholdnak
  suttogom:
  micsoda öncsalás volt!
azt hittem, megállíthatatlan
  a vérem,
  mint az örökké virágport
  szakító szél,
  de most
  a cseresznye-, mandula- és diófák
levetkőztek a kertben,
  sárgul-vöröslik a ruhájuk
  egy kupacban;
  harmadszor is az ablakhoz megyek
és a röntgenképszerű fák
  fölé ágaskodó
  holddal,
  az arcomba-röhögő teliholddal
  együtt nyerítek föl:
  micsoda önámítás volt!
  nem szórják már rám szirmaikat
a hegyen rózsabokrok,
  csak a száraz csipkebogyó-tüzek
  melegítik pirosan
  a szerelem hideg homályából
  kidagadó holdat,
  a november nyirkos rongyai közt
  gőzölgő teliholdat.

     / Tornai József  / 
                               

Márton ,mint időjós

Márton napja !