Szilágyi Domokos :Áprilisi mondóka

Áprilisi mondóka...

Április elseje,

bolond nap,

kedvére tesz minden

bolondnak.

Április elseje

csodás nap -

kerítsük sorját a

csodáknak:

Este kél föl a nap,

nem máskor,

elalszik az eb-ól

kutyástól.

Kakukk költ fészkében

verebet,

macskára vadásznak

egerek.

Vakondék vízparton

napoznak,

gímszarvas kopót űz

naphosszat.

Sündisznó sündörög

le és föl:

megretten minden kis-

egértől.

Meggyúl a hó,

ég nagy lánggal,

makkot terem

árvalányhaj.

Liliomot

nyit a kőris,

dorombol a

macskakő is.

Kemence megy

kódorogni,

kutyatejet

legel Bodri.

Róka búvik

tacskó lyukba,

tűzre rossz fát

nem tesz Jutka.

Farkast lenyúz

göndör bárány,

cukrot vesz az

irha árán.

Méz vadászik

medvére,

nyalogatja

kedvére.

Csillog-villog

a sötét,

puskát lődöz

a sörét.

Szilvát érlel

a kopár

sziklatetőn

a gyopár.

Nyúl ebédel

agarat,

pocegér sas-

madarat.

Pulit terel

a birka,

leckét magol

az irka.

Szakácsot főz

az ebéd,

gazda szolgálja

ebét.

Vérest süt a

vérmedve,

alma búvik

féregbe.

Galamb elejt

vércsét,

pondró, csimasz

jércét.

Horgászt fog a

harcsa,

hogy a vízben

tartsa.

... Lám, egymást érik

a csodák!

Szerencse, hogy csak egy

napon át.

/ Szilágyi Domokos /       
                                     

Bolondos április !

Eljött végre április !

Eljött végre április!

Április kissé bohókás, vicces kedvében jár, hol melegség, hol hűvös napok vannak!

De boldog a szívünk, hiszen nyíló virágokat látunk sorra, rügyeznek a fák, virágok illata járja át a keretet!

Április, te kedves kis hónap, hozz reményt az embereknek, hozz újra szép pillanatot, hogy újra szabad legyen minden!

Csodás reggel ahogy a madarak dallal törik meg a csendet!

Csodás ha mosoly van, van remény,mert újra szabad lesz minden!

Álmaink, vágyaink bennünk élnek és hogy ezeket el is érjük hinni kell benne!

Csodaszép pillanatot mindenkinek!

Lona                            

Április eyg szerelmes kamasz

Április egy szerelmes kamasz

Rúzsa Magdi : Április

 Április

Nézz az égre, mondd, hogy látod

Fejünk felett csillagzátony

Feküdj hanyatt, egyszer élünk

Erről többet nem beszélünk

Nem beszélünk

Körbe-körbe, egyre feljebb

Veled menni vagy elengedni

Szép az arcod, szép a ráncod

Szép az élet, nézd, hogy táncol

Várlak, s ha majd húsz év múlva látlak

Lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak

Mint április elején

Április elején várlak

S ha majd húsz év múlva látlak

Lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak

Mint április elején

Lassan lépkedj, utolérlek

Hajolj közel, már nem félek

Már nem félek

Kék szemedben, én egyedül

Gyereklelkem veled serdül

Veled serdül

Várlak, s ha majd húsz év múlva látlak

Lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak

Mint április elején

Április elején várlak

S ha majd húsz év múlva látlak

Lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak

Mint április elején...

Maradj így most

Maradj így, most jó

       /  Rúzsa Magdi   /

Áldott ünnepeket kívánok!

Minyó Ferencné : Április...

 Április....

Füttyöskedvű suhanc, bolondos április,

Hol megvidámítasz, hol meg elszomorítsz.

Leparancsolod a kabátot, kendőket,

Majd a fényes égre hófelhőket görgetsz.

Sűrű pelyhekben hull, már mindent beterít,

Havas levelek közt didereg a jácint.

Tölcséres forgószél elfújja a felhőt,

A nap aranyporral hint be mezőt, erdőt.

Szitakötő köröz, madarak trilláznak,

Nárciszok szirmain pillangók hintáznak.

Virágzó gyümölcsfák fehér menyasszonyok,

Rózsaszín barackok a nyoszolyólányok.

Selyembársony gyepen gida ugrabugrál,

Bégető barikát megkerget egy gúnár.

Dörgő morajlással felhő közeledik,

Villámok cikáznak, záporeső ömlik.

Elvonul a vihar, kunyhók és paloták

Fényesre mosatva az ünnepet várják.

Sonka fő, kalács sül, a tojást hímezik,

Az ünnepi misén majd megszenteltetik.

A húsvéti gyertya lángját lobogtatja,

Tömjénfüst gomolyog, zeng az alleluja.

Zúgnak a harangok hirdetvén az igét,

Krisztus föltámadott! S elhozta a békét!

                                 /  Minyó Ferencné /

                                                                

Népi mondóka: Április

Népi mondóka

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio

 Áprilisi capriccio

Az útszél: csupa pitypang,

A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz; rája tíz

Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj

Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,

Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.

A parkban - rőt aranyhal, -

Kövér úr sétál lebegő

Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája

Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét

És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság

Helyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis korai

Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak,

Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remek

Autója bőgve megremeg...

Ó, áprilisi út-szél,

Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöld acél-rugók,

Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangú csízek,

Illatok, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy

Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,

Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, aj aj aj,

Micsoda cifra, szörnyű baj,

Ha most, annak jeléül,

Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,

Belépnék e szép kertbe, és

 Áprilisi merénylő, -

A hájas úrnak fénylő

Búbjára rábökném szelíd

Öklöm vidám barackjait...

      / Tóth Árpád  /       

Április bolondja

Április bolondja az, akit általános népszokás szerint ápr.1

Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. A szokás eredetét nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; de azt is említik, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek.