Minyó Ferencné : Április...

 Április....

Füttyöskedvű suhanc, bolondos április,

Hol megvidámítasz, hol meg elszomorítsz.

Leparancsolod a kabátot, kendőket,

Majd a fényes égre hófelhőket görgetsz.

Sűrű pelyhekben hull, már mindent beterít,

Havas levelek közt didereg a jácint.

Tölcséres forgószél elfújja a felhőt,

A nap aranyporral hint be mezőt, erdőt.

Szitakötő köröz, madarak trilláznak,

Nárciszok szirmain pillangók hintáznak.

Virágzó gyümölcsfák fehér menyasszonyok,

Rózsaszín barackok a nyoszolyólányok.

Selyembársony gyepen gida ugrabugrál,

Bégető barikát megkerget egy gúnár.

Dörgő morajlással felhő közeledik,

Villámok cikáznak, záporeső ömlik.

Elvonul a vihar, kunyhók és paloták

Fényesre mosatva az ünnepet várják.

Sonka fő, kalács sül, a tojást hímezik,

Az ünnepi misén majd megszenteltetik.

A húsvéti gyertya lángját lobogtatja,

Tömjénfüst gomolyog, zeng az alleluja.

Zúgnak a harangok hirdetvén az igét,

Krisztus föltámadott! S elhozta a békét!

                                 /  Minyó Ferencné /