Tőkés István: Hétköznapok-Ünnepnapok

Augusztus

    ( részlet )

Erre a hónapra esik ,,az Úr színe változása... annak emlékezetére, hogy halála előtt Krisztus átalváltozott. Alkalmatossága pedig az volt, hogy ama dicsőséges magyar vitéz Hunyadi János Nádor Fejérvárat a török ellen nemcsak megtartotta, hanem Muhamet császárt is alatta megverte 1456. esztendőben, mellyel az egész keresztyénséget megörvendeztette. Szentelik augusztus 6. napján" ezt az ünnepet. Ehhez a török elleni győzelemhez kapcsolódik a déli harangszó, amint majd később látni fogjuk.


Ugyanerre a hónapra esik még ,,Nagy Boldogasszony" napja, amelyet ,,B. Szűz Mária mennybemenetelének emlékére Augusztus 15. napján" tartanak. ,,Ezt az ünnepet a görögök hívják Szűz Mária elaluvása ünnepének, mert úgy tartják, hogy rendes és csendes halállal megholt".


Végül augusztus utolsó vasárnapján ünnepeljük magyar nyelvű református egyházunkban az ,,új zsenge", illetve az ,,új kenyér" gondviselés-ajándékozta hála-alkalmát. Felbecsülhetetlen evangéliumhirdetési és hallgatási lehetőség a lelki és a testi kenyér összefüggésében. Számba vehetjük anyagi javainkat, s az úrvacsorai asztal körül tehetünk bizonyságot a mennyei Atya gondviselésének kifogyhatatlanságáról és páratlanságáról. Ő mindenkire felhozza a maga napját, de a hívők serege meg is köszöni gyermeki háládatossággal az imádság teljesítését: ,,A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" (Máté 6,11; 6, 33; János 6, 22 skk.).

                                    /   Tőkés István  /

                                                                      

Csabai Lajos: Augusztusi vers

Augusztusi vers


Augusztus van, tombol a nyár.

Elmédben hűsre vágyik,

Csak piheg a gondolat.

A láthatárt kémleled,

Vajon jön-e végre

Enyhítő lágy fuvallat?


Amott nyugat felé

Szürkül az ég alja.

A hegy felől már

Testes felhő gomolyog,

Megrémül a nap,

Mint ki vesztét érzi,

Rád zúdítja még

Maradék sugarát,

Aztán megadóan a

Felhőbe sompolyog.


S a fuvallat jön. Nem hűst,

De jeges szelet áraszt.

Erejétől a jegenye meghajlott.

Megdördül az ég,

Száz villám cikázik.

Vízfüggönyt ont a menny,

Millió jégszem kopog.

Hömpölyög az ár,

S te visszakívánod már

Az imént még perzselő napot.

   

   / Csabai Lajos / 


Augusztus

Augusztus

Augusztus (Ősi magyar nevén, Új kenyér hava)

az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos.

Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta.
















Az, hogy ez a hónap - különös módon -

a július után szintén 31 napos, annak köszönhető,

hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart,

mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van.

Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt.

Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra,

latinul Sextilis (,,hatos") volt a neve, utalva arra,

hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban,

amely kezdetben még a márciussal kezdődött.

A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes.

A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)


Szabó Lőrinc : Július csatája


Július csatája
Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.
Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom,
az őrült július! Méz sűrűn-vastagon
folyik fény s levegő, s minthogyha belefőzött
kertek - málna, barack - fűszereznék, gyümölcsök,
párolgó rubinok; s ha szemem lecsukom,
bundaként nyalogat minden kis fuvalom,
lebegő bundaként a bársonynyelvű gőzök.
De most szent ez a tűz, e pokol, sűrít, érlel.
Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán:
most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel!
Az ősz már a csata eredménye. Sovány,
vagy dús? -: most dől el, itt, az izzadó határban,
s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.
             / Szabó Lőrinc /     
                                               

Tüzes szekéren érkezik július


Tüzes szekéren érkező július

Forró napsütés, fényben lángoló határ, nyári napsugár – hirtelen ránk zúduló nyár – fényszőke július. A Föld csak úgy szívta magába a Nap simogató sugarait. Már naparany a rét, szomjúhozik a természet.
Olykor az ablaknál állva nézzük a hirtelen lezúduló, csattogó, forrongó, jajongó, ömlő nyári vihart. Figyeljük a cserepekről leömlő, az ereszen messze túlcsorduló vízfüggönyt.
Kalászosok hajlongnak, ringó vetések aranyban a forró, júliusi szélben – tart az aratás. Tűzforró a délibáb.
Madárkoncert az erdők hűs mélyéről, a kertek felett. Parázsló idő – a mezőn, a réten ringó fények, pipacstengerben virítva. Porfelhők a légben.
Az érő gyümölcsökön részegen dongnak a darazsak, beszippantva a nedűket.
Apró hullámokat terel a huncut júliusi szél, békák kuruttyolnak az ezüst hold alatt.
A vizek felett visszatükröződik a fénysugár táncolva, ragyogva. Tiszta, virító a horizont, vagy rózsaszín felhőkkel játszik a júliusi napsugár.
Verejtékezőek az álmatlan, zaklatott éjszakák. A csillagos égbolt alatt kék-aranyak az éjek - éjvirrasztó hajnalra érkezik a reggel.
Aki csak teheti, vízparton tölti vakációját.
A fény ragyogásában, a madarak énekével, a hegyek sötét, hűvös koszorújával ölelve zeng a nyár.