Tőkés István: Hétköznapok-Ünnepnapok
Augusztus
( részlet )
Erre a hónapra esik ,,az Úr színe változása... annak emlékezetére, hogy halála előtt Krisztus átalváltozott. Alkalmatossága pedig az volt, hogy ama dicsőséges magyar vitéz Hunyadi János Nádor Fejérvárat a török ellen nemcsak megtartotta, hanem Muhamet császárt is alatta megverte 1456. esztendőben, mellyel az egész keresztyénséget megörvendeztette. Szentelik augusztus 6. napján" ezt az ünnepet. Ehhez a török elleni győzelemhez kapcsolódik a déli harangszó, amint majd később látni fogjuk.
Ugyanerre
a hónapra esik még ,,Nagy Boldogasszony" napja, amelyet ,,B.
Szűz Mária
mennybemenetelének emlékére Augusztus 15. napján" tartanak.
,,Ezt az ünnepet a görögök hívják Szűz Mária
elaluvása ünnepének, mert úgy tartják, hogy rendes és csendes
halállal megholt".
Végül
augusztus utolsó vasárnapján ünnepeljük magyar nyelvű
református
egyházunkban az ,,új zsenge", illetve az ,,új kenyér"
gondviselés-ajándékozta hála-alkalmát. Felbecsülhetetlen
evangéliumhirdetési és hallgatási lehetőség
a lelki és a testi kenyér összefüggésében. Számba vehetjük
anyagi javainkat, s az úrvacsorai asztal körül tehetünk
bizonyságot a mennyei Atya gondviselésének kifogyhatatlanságáról
és páratlanságáról. Ő
mindenkire felhozza a maga napját,
de a hívők
serege meg is köszöni
gyermeki háládatossággal az imádság teljesítését: ,,A mi
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" (Máté 6,11; 6, 33;
János 6, 22 skk.).
/ Tőkés István /
Csabai Lajos: Augusztusi vers
Augusztusi vers
Augusztus van, tombol a nyár.
Elmédben hűsre vágyik,
Csak piheg a gondolat.
A láthatárt kémleled,
Vajon jön-e végre
Enyhítő lágy fuvallat?
Amott nyugat felé
Szürkül az ég alja.
A hegy felől már
Testes felhő gomolyog,
Megrémül a nap,
Mint ki vesztét érzi,
Rád zúdítja még
Maradék sugarát,
Aztán megadóan a
Felhőbe sompolyog.
S a fuvallat jön. Nem hűst,
De jeges szelet áraszt.
Erejétől a jegenye meghajlott.
Megdördül az ég,
Száz villám cikázik.
Vízfüggönyt ont a menny,
Millió jégszem kopog.
Hömpölyög az ár,
S te visszakívánod már
Az imént még perzselő napot.
/ Csabai Lajos /
Augusztus
Augusztus
Augusztus (Ősi magyar nevén, Új kenyér hava)
az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos.
Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta.
Az, hogy ez a hónap - különös módon -
a július után szintén 31 napos, annak köszönhető,
hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart,
mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van.
Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt.
Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra,
latinul Sextilis (,,hatos") volt a neve, utalva arra,
hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban,
amely kezdetben még a márciussal kezdődött.
A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes.
A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.
(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)
Szabó Lőrinc : Július csatája
Július csatája
Itt
a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.
Ez
a jó, ez az én kék-piros évszakom,
az
őrült
július! Méz sűrűn-vastagon
folyik
fény
s levegő,
s minthogyha belefőzött
kertek
- málna, barack - fűszereznék,
gyümölcsök,
párolgó
rubinok; s ha szemem lecsukom,
bundaként
nyalogat minden kis fuvalom,
lebegő
bundaként
a bársonynyelvű gőzök.
De
most szent ez a tűz,
e pokol, sűrít, érlel.
Hűl
a Bak, fűt a Rák,
forr a világkazán:
most
küzd, előre,
most küzd
meg a Nap a téllel!
Az
ősz
már
a csata eredménye. Sovány,
vagy
dús? -: most dől
el, itt, az izzadó
határban,
s
fent, az istentelen, rőt-azúr
Szaharában.
Tüzes szekéren érkezik július
Tüzes
szekéren érkező
július
Forró
napsütés, fényben lángoló határ, nyári napsugár – hirtelen
ránk zúduló nyár – fényszőke
július.
A Föld csak úgy szívta magába a Nap simogató sugarait. Már
naparany a rét, szomjúhozik a természet.
Olykor
az ablaknál állva nézzük a hirtelen lezúduló, csattogó,
forrongó, jajongó, ömlő
nyári
vihart. Figyeljük a cserepekről
leömlő,
az ereszen messze túlcsorduló
vízfüggönyt.
Kalászosok
hajlongnak, ringó vetések aranyban a forró, júliusi szélben –
tart az aratás. Tűzforró
a délibáb.
Madárkoncert
az erdők
hűs mélyéről,
a kertek felett. Parázsló
idő
–
a mezőn,
a réten
ringó fények, pipacstengerben virítva. Porfelhők
a légben.
Az
érő
gyümölcsökön
részegen dongnak a darazsak, beszippantva a nedűket.
Apró
hullámokat terel a huncut júliusi szél, békák kuruttyolnak az
ezüst hold alatt.
A
vizek felett visszatükröződik
a fénysugár
táncolva, ragyogva. Tiszta, virító a horizont, vagy rózsaszín
felhőkkel
játszik
a júliusi napsugár.
Verejtékezőek
az álmatlan,
zaklatott éjszakák. A csillagos égbolt alatt kék-aranyak az éjek
- éjvirrasztó hajnalra érkezik a reggel.
Aki
csak teheti, vízparton tölti vakációját.
A
fény ragyogásában, a madarak énekével, a hegyek sötét, hűvös
koszorújával ölelve zeng a nyár.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)