Fekete István : Augusztus

Augusztus

Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők.

Üresek a fészkek, lehulltak a virágok,

és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.

Hallgatódznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.

És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri, a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.

A letarlott búzamezőkön pedig elgondolkozva dől a kereszteknek az öregedő nyár.

És a patakok sem sietnek már sehova. Hacsak esők nem zavarják langyos ágyukat, szívesen elácsorognak a kiöntésekben. Puha tükrükben meghintáztatják a sárga vízililiomot vagy a nefelejcset, és öngyilkos bogárkákat ringatnak ismeretlen tájak felé.

A békák zenekara is elhallgatott. Az előénekesek lustán pislognak a forró homokpadokon, és csak akkor ugranak fejest a vízbe, ha gólya vagy gémárnyék mozdul felettük, vagy könnyelmű szitakötők szállnak eléjük.

És a malmok se zúgnak hangosan ilyenkor. Csak mint a nagy dongók, álmosan, békésen; és az öreg kerék úgy lapátolja a vizet, mintha sajnálná összetörni a víz kék tükrét.

A galamb se búg az erdő mélyén úgy, mint tavaszon, amikor májusi esők simogatják a fészektartó nagy fákat, és minden bokorban, minden virágban, minden énekben egyetlen nagy érzés ujjongott: a szíveket és fészekbölcsőket megtöltő szerelemmel.

Az érkező augusztus tikkadtságában útra készül.s van,egy kis búcsúzás van,és mégis az erdő lakói közül, amelyiknek most kezdődik a nász.

                            /    Fekete István. /  

                                        

Szuhanics Albert: Augusztusi fohász

 Augusztusi fohász


Még itt van az augusztus vélünk,

nyár ajka suttog nekünk,

Hogy nem hagy el sohasem minket,

s örökkön szeretkezünk.


Még meztelen bőrünket járja

forró szél finom keze.

Míg fényujjak által virágba

szökken a szív mezeje.


Még hűs vízben jó megmártózni,

tikkad a szomjazó száj.

Még bűvös éj illata illan,

asszonyunk ajkainál...


De közel a hűvös szeptember,

apad az özönlő hév.

Óh, könyörgök pillangós nyárért,

adja meg ismét az ég!


Már foszlik a tündéri álom,

s hűvösek a hajnalok...

Óh, augusztus, én újra várlak,

s bús pillám könnyben ragyog

       /   Szuhanics Albert  /   

                                       

Tőkés István: Hétköznapok-Ünnepnapok

Augusztus

    ( részlet )

Erre a hónapra esik ,,az Úr színe változása... annak emlékezetére, hogy halála előtt Krisztus átalváltozott. Alkalmatossága pedig az volt, hogy ama dicsőséges magyar vitéz Hunyadi János Nádor Fejérvárat a török ellen nemcsak megtartotta, hanem Muhamet császárt is alatta megverte 1456. esztendőben, mellyel az egész keresztyénséget megörvendeztette. Szentelik augusztus 6. napján" ezt az ünnepet. Ehhez a török elleni győzelemhez kapcsolódik a déli harangszó, amint majd később látni fogjuk.


Ugyanerre a hónapra esik még ,,Nagy Boldogasszony" napja, amelyet ,,B. Szűz Mária mennybemenetelének emlékére Augusztus 15. napján" tartanak. ,,Ezt az ünnepet a görögök hívják Szűz Mária elaluvása ünnepének, mert úgy tartják, hogy rendes és csendes halállal megholt".


Végül augusztus utolsó vasárnapján ünnepeljük magyar nyelvű református egyházunkban az ,,új zsenge", illetve az ,,új kenyér" gondviselés-ajándékozta hála-alkalmát. Felbecsülhetetlen evangéliumhirdetési és hallgatási lehetőség a lelki és a testi kenyér összefüggésében. Számba vehetjük anyagi javainkat, s az úrvacsorai asztal körül tehetünk bizonyságot a mennyei Atya gondviselésének kifogyhatatlanságáról és páratlanságáról. Ő mindenkire felhozza a maga napját, de a hívők serege meg is köszöni gyermeki háládatossággal az imádság teljesítését: ,,A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" (Máté 6,11; 6, 33; János 6, 22 skk.).

                                    /   Tőkés István  /

                                                                      

Csabai Lajos: Augusztusi vers

Augusztusi vers


Augusztus van, tombol a nyár.

Elmédben hűsre vágyik,

Csak piheg a gondolat.

A láthatárt kémleled,

Vajon jön-e végre

Enyhítő lágy fuvallat?


Amott nyugat felé

Szürkül az ég alja.

A hegy felől már

Testes felhő gomolyog,

Megrémül a nap,

Mint ki vesztét érzi,

Rád zúdítja még

Maradék sugarát,

Aztán megadóan a

Felhőbe sompolyog.


S a fuvallat jön. Nem hűst,

De jeges szelet áraszt.

Erejétől a jegenye meghajlott.

Megdördül az ég,

Száz villám cikázik.

Vízfüggönyt ont a menny,

Millió jégszem kopog.

Hömpölyög az ár,

S te visszakívánod már

Az imént még perzselő napot.

   

   / Csabai Lajos / 


Augusztus

Augusztus

Augusztus (Ősi magyar nevén, Új kenyér hava)

az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos.

Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta.
















Az, hogy ez a hónap - különös módon -

a július után szintén 31 napos, annak köszönhető,

hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart,

mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van.

Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt.

Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra,

latinul Sextilis (,,hatos") volt a neve, utalva arra,

hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban,

amely kezdetben még a márciussal kezdődött.

A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes.

A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)